Cirkusz

Milán kapta a kitűnő bizonyítványáért a cirkuszjegyet, amit most már sürgetően be kellett váltanunk. Júliusban nem volt erre lehetőségünk, mert nyaraltunk, aztán meg a gyerekek voltak csak hébehóba itthon, úgyhogy maradt az augusztus, amiről viszont gondoltam, hogy nem megy az csak úgy hipphopp. Neten már nem nagyon akadnak szabad jegyek, de mivel én úgyis utalvánnyal akartam fizetni a fennmaradó jegyet, mindenképp be kellett mennem a jegypénztárba. A telefont nem vették fel, vagy folyton foglalt volt, így a telefonos érdeklődésről gyorsan lemondtam.

Végülis nem volt gáz, csak így kétszer kellett menni, mert a pénztáros hölgy azt mondta, hogy menjünk oda 1-másfél órával a kezdés előtt, és akkor tuti fog tudni jegyet adni.

Odamentünk. Még korábban is. Én azért még aggódtam egy kicsit, hogy nem lesz annyi jegy, ami nekünk kell, de volt. Nem a jegyek hiánya volt a fő gondom, hanem, hogy hogy tolom le a gyerekek torkán, hogy nem, mégsem megyünk ma cirkuszba. Szerencsére erre nem volt szükség.

A kezdésig még volt bőven idő. Addig elnyaltunk egy jégkrémet, szörnyűlködtünk a Széchenyi-fürdő előtt kígyózó soron, meg néztük a szinkronúszó lelátókat, majd szép lassan visszasétáltunk. Közben Milánnal alaposan sikerült összeveszni, mert mióta hazajött a táborból, azóta teljesen nem önmaga. Mit akit kicseréltek, és folyton rá kell szólni valamiért, folyton figyelmeztetni kell, vagy megszidni, és nem vagyok én ehhez szokva, hogy Milánnal van a legtöbb baj, épp ezért kicsit túl is szoktam reagálni a helyzetet.

Jó fél órával a kezdés előtt bent voltunk a csarnokban, ahol szép lassan gyűltek az emberek. a fiúk toporogtak, hogy mikor megyünk már be. Közben eszembe jutott, hogy vagyok annyira amatőr, hogy a jégcirkuszba nem hozok pulóvert. De abban a 38 fokban, amiben elindultunk nemigen jutott eszembe, és még a csarnokban is irtóztam volna a pulóvernek még az érintésétől is. A fiúk esküdöztek, hogy nekik nem kell pulóver. ( voltak akiknél láttunk plédeket, tehát valahol, valakinél lehetett kérni, de mi nem jártunk utána végül, hogy hol. )

Az előadás szerintem nagyon klassz volt. Jégbezárt cirkuszvilág az idei nyári szezon műsora, nem a hagyományos értelemben vett állatos cirkusz, hanem telistele akrobatákkal, és tornászokkal, mindez a jégkorcsolyával ötvözve. Nagyon látványos, és nagyon profi előadások voltak, de szerintem inkább nagyobb gyerekeknek való. Mármint nem Marci korúaknak. Marci el is aludt a második rész kb. felénél, igaz, nem aludt ebéd után, és ott bent jó hűvös volt. A nagyoknak tetszett, Milán néhányszor beduzzogott, pl. amikor rászóltam, hogy ne piszkálja az éppen elaludni készülő Marcit, és akkor tüntetőleg a fejére húzta a kalapját.

A szünetben pedig fotózkodtak.
Milán a kitűnő tanuló, Marci a szülinapos, és Máté, mert megérdemli :-)

Több kedvenc produkciónk is volt, Milánnak pl. nagyon tetszett a "vetkőzős" néni, aki tánc közben egy pillanat alatt másik ruhába öltözött, és táncolt tovább. Nem értette, hogy lehetséges ez, és hazafelé sokat tanakodott magában ezen. :-) Máténak az erőművészek tetszettek a legjobban. ( tényleg jók voltak. ) Ami mindannyiunknak nagyon tetszett az a biciklis produkció volt. A légtornász lányokat pedig nagyon féltettem, hogy leesnek. Ügyesek és szépek voltak, de nem esett jól néznem őket.

Marci alszik, Milán duzzog, jó a cirkusz 😁

Szóval végülis klassz volt. És jóóóó hűvös! :-)