Bizonyára én is szerettem gyerekként strandra járni, mert gyerekként strandolni nagyon-nagyon jó. De aztán felnőttem, és addig amíg nem voltak gyerekeim, addig is jártam persze strandra, ha mondjuk nyaraltunk, de nem volt bennem az a mindent elsöprő vágy kényszer, hogy márpedig nekem ma strandra kell menni, ha törik, ha szakad. Én úgy emlékszem, akkoriban is inkább csak csobbantunk egyet, aztán már mentünk is tovább, mert a vízparton , pláne a medence szélén ücsörgést már akkor is hiábavalónak tartottam. Sajnos az úszástudásom nem elég arra, hogy érdemben élvezni tudnám a strand adta előnyöket, az a pár hossz, amire képes vagyok az úszásszerű mozdulatsorommal, hát... azt nagyon gyorsan letudom.
A Balatonnál, vagy bármilyen élővíznél még csak-csak elvagyok. Időnként megmártózom, aztán békésen tudom nézni a vizet, a tájat, a gyerekek látótávolságon belül építik a homokvárat, és nekem ez elég.
Na de a strand. Az igazi, a medencés. Na az nem nekem való. Borzasztóan tud frusztrálni, hogy mindenféle emberekkel ott lubickolok egy adott mennyiségű vegyszeres vízben. A múltkori nagy kánikulában elmentünk Marcival strandra. A nagyok táborban voltak. Eleinte egész jó volt, aztán szépen gyűlt a tömeg, és végül az egyetlen értékelhető mélységű medencében, amiben még nekem is leért a lábam, (igaz, Marcinak nem, de azért elvoltunk), ott annyian lettek a végén, hogy folyton az a kép járt a fejemben, amikor egymást érve állnak az emberek a tengerben.
Valami ilyesmi.
Szerencsére addigra Marci is eléggé elfáradt, így haza is jöttünk.
Namármost... Milán a kitűnő bizonyítványához nemcsak cirkuszjegyet kapott, hanem strandbelépőt is. És ezt ő számon is tartotta, hogy azt bizony még be kell váltani. Ha esik, ha fúj, mindenképp.
De júliusban nem voltunk itthon, vagy a gyerekek nem voltak, amikor meg igen, akkor meg pont hűvösebb volt. Így aztán nagyon megörültem, amikor a múlt héten erre a hétre még remek nyári időt mondtak, mert így be is lengettem Milánnak, hogy akkor majd megyünk strandra.
Sokáig a Palatinust tervezgettem, hogy jó lenne oda menni, de végül letettem róla, mert annyit kellett volna oda utazni, meg vissza, plusz nem is ismerem azt a strandot annyira, sok évvel ezelőtt voltunk ott utoljára, és semmi kedvem nem volt ehhez a cécóhoz. Ezt, a kerületi közeli strandot már ismerjük, és most fel is újították, igaz, így sem akkor durranás, mint a palatinus, de mégiscsak strand, gondoltam jó lesz az is, oda biciklivel gyorsan eltekerünk, fürdünk pár órát, aztán haza.
Így is lett. A múltkor, amikor egyedül voltam Marcival, akkor az volt a fárasztó, most hogy ketten voltak, most ez is nagyon az volt. Ha az egyik csúzdázni akart, akkor a másik biztos, hogy nem, ha az egyik éhes volt, akkor a másik biztos, hogy nem. És mondjuk Milán nagyon alkalmazkodó, és végül tényleg nagyon cukker volt, és ment Marcival csúszni, amikor akart, meg sokat lubickoltak együtt, és tulajdonképpen jól érezték magukat, meg minden... de hogy én milyen hulla lettem, mire hazaértünk...
Találkoztunk egy ovis-sulis anyukatárssal a medencében, ők is az ingyenbelépő miatt jöttek, ő is 3 gyerekkel. Mondta ő is, hogy púp a hátán ez a kupon, mert igazából semmi haszna nincs belőle, mert ugyanannyit fizet, mintha nem is lenne nyereményjegy, mert van olyan jegykombináció, hogy 1 felnőtt 2 gyerek, ami pont annyi, mintha külön fizetek 1 felnőtt 1 gyereket. Mondta nekem is a lány a pénztárban, hogy nem is kell beváltanunk a kupont, mert ugyanannyi lesz a jegy. Mondtam neki, hogy DE, BE KELL!!!! Azért vagyunk itt!!!! Szóval vagy azzal az egyszem ingyenjegyes gyerekemmel kellett volna menni strandolni, vagy be kellett volna várni Mátét, de a jövő héten már nem vállalnék be strandot a műtét miatt. Meg nem is lesz már strandidő. Mindegy is. Beváltottuk, Milán lelke megnyugodott, hiszen mindent megkapott, amit a kitűnő bizonyítványáért kapott.
De nekem, akinek eddig nem volt még ebben rutinja, akkor teher volt ez, hogy most nagy kő esett le a szívemről.
Persze ez nem azt jelenti, hogy azt kívánnám, hogy jövőre ne legyen kitűnő gyerekem, dehogyis. Sőt... jövőre majd jobban időzítünk, és akkor nem kell nyár végéig azon stresszelni, és azt hallgatnom, hogy "mikor váltjuk már be a kuponomat????!!!!". És hátha jövőre két gyerekem is kap jutalmat 😉
De Máté sem kell azért sajnálni, mert őt meg Szegeden és Szentesen kényeztetik, és ő is volt Szegen élményfürdőben, ma pedig a szentesi strandon van/volt, és fagyihegyeket nyal, meg Tiszán sétahajózik, szóval nincs azért olyan rossz dolga neki sem. 😊
Olyan klassz hogy olvashatom a sajat gondolataim mashol is. ☺ Cupp!
VálaszTörlésEzeket a sorokat én is írhattam volna. Mi, Anyák mindent megteszünk a gyerekeinkért:)
VálaszTörlésMegnyugtató, hogy nem csak nekem van strandundorom :-)
VálaszTörlésDe még mennyire, hogy nem csak neked. Szörnyű, hogy mi mindent tudok elképzelni egy-egy strandolás kapcsán...egy kicsit sem vonz. De persze a gyerekeim kedvèèrt èn is bevállalok/bevállaltam mindent.
VálaszTörlés