Marcival a Miniverzumban

A Nagyok anyukámnál nyaralnak pár napot, így tegnaptól Marci egyke-üzemmódban leledzik itthon. Ez az új helyzet mindenkinek módfelett fura. Mi nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy külön mozgunk, és meglehetősen furcsa, hogy csak 1 darab gyerek van itthon, akit szórakoztatni kell. Marci is csak kereste tegnap a helyét, nemigen  tudott mit kezdeni magával, mindenhez, amihez kedve lett volna jó lett volna neki egy társ. Egyedül még mesét nézni sem olyan jó, hiszen bármit nézhet, nem kell összevitatkozni azon, hogy mi menjen a tévében. 😁 Végül csak lement az udvarra és ott bóklászott egy ideig, söprögetett, aztán teregetés közben csak azt láttam, hogy kuporog a garázs előtt és ott dalolgat. hát olyan kis édespofa volt 😍 De kicsit sajnáltam is. 

Milán már jön haza szerdán, hogy aztán csütörtökön megint elmenjen, de addig van 2 napunk, ami csak a Marcié. Gondoltam, hogy majd valami Marcis programmal elütjük az időt. De nehéz olyan programot találni, ami közben nem fáj a szívünk, hogy jajj ebből a nagyok kimaradnak. Marci például nagyon szeretne hévvel utazni, de tudom, hogy Milán mérges lenne, ha kimaradna belőle. Gondoltam megnézhetnénk a Verdák 3-t is, de ahhoz meg nem volt kedve Marcinak. ( Mégilyet. 😏)

Végül a Miniverzum mellett döntöttem, ami kábé a megnyitása óta várólistás nálunk, és tudtam, hogy Marcinak tetszene. Lehet, hogy a többieknek is, de túl drágának találom a belépőjegyet ahhoz, hogy két iskolás adott esetben végigunatkozzon és pofákat vágjon mellettem. Szóval ez épp jónak tűnt. Marci meg nagyon lelkes volt, amikor mondtam neki, hogy hová megyünk. ( értsd: hiszti és variálás nélkül felöltözött.)

indulás előtt

Hamar megérkeztünk, és szerencsére nem voltak sokan. Sőt, mondhatni alig voltak, de így legalább kedvünkre tudtunk nézelődni, bámészkodni, visszamenni, gombokat nyomogatni, ahányszor csak Marci szerette volna. Elhatároztam, hogy hozzálassulok Marcihoz, és nem sürgetem, nem nyúzom, hanem legyen minden úgy, ahogy ő mondja. Úgyis egész évben csak húzzuk magunk magunk után.
És Marci csak nézte, és nézte a vonatokat, és tényleg nagyon tetszett neki, amikor olyan részhez értünk, hogy több minden is mozgásban volt, akkor azt különösen élvezte, és nagyokat húúúú-zott, meg aztá-zott. Aranyos volt nagyon.

Nagy élvezettel nyomogatta a gombokat, de sajnos nem mindig jöttünk rá, hogy épp mit indítottunk el. Néhol elindult egy busz,  vagy egy repülőgép propeller, sokszor csak a világítást kapcsoltuk be, vagy valami hangot sikerült bekapcsolnunk, harangozást, vagy állathangokat. Értelemszerűen Marcinak az volt a legizgibb, amikor valami mozgásba lendült. Ebből volt a kevesebb.

A terepasztalok szépen meg vannak csinálva egyébként, Budapest, Tata, Győr, Sopron vonalon mennek a vonatok, és a városok híres épületei, terei nagyon klasszak. Nekem mégis inkább az egyéb makettek tetszettek a legjobban, amik sokkal aprólékosabbak, egy strand, egy játszótér, egy állatfarm, ilyesmik. A szomszéd teremben pedig Ausztriába és Németországba kukkanthatunk be.

Van egy játszóház része is a helynek, ahol pár asztalon lehet kedvünkre vonatozni. Van elektromos vonat, meg hagyományos fa vonat, és persze Marci kipróbálta majdnem mindegyik asztalt, mégis legjobban egy lóistálló tetszett neki, és azzal órákig el tudott volna játszani, ha én el nem unom már magamat. :-) Azért jó sokat játszott, nem lehetett oka panaszra.

Kábé 2 órát töltöttünk el itt. Ez alatt kétszer mentünk végig a terepasztalok mellett oda-vissza, és Marci még játszott is. A megváltott jeggyel mondjuk akár egész nap is ott lehetne lenni, nincs időkorlát, de el nem tudom képzelni, hogy mit lehetne ott kezdeni még ennél is több idővel. Szerintem kihoztuk a  maximumot a helyből, és így hogy most már ezt is kipipálhatjuk, meggyőződéssel mondhatom, hogy szerintem irtó drága. Ha a többiek is jöttek volna szerintem 1 óránál nem töltünk el ott több időt. Nem mellesleg olyan jéghidegre volt hűtve a kiállítóterem, hogy majd'megfagytam. Jó volt kijönni a nyári melegre.
Szóval... nem mondom, hogy nem jó hely, Marcinak nagyon tetszett is, de kicsit túl van árazva, szerintem. Egyszer azért jó, hogy megnéztük.
A délelőttöt egy mekis hambival koronáztuk meg. Jóóóó sokat álltunk érte sorba :-)

Hazafelé Marci egyre azt hajtogatta, hogy akkor most haza se menjünk, hanem onnan rögtön menjünk az állatkertbe. ( Volt a makettek között állatkert is, pont a végén a kijárat mellett.) Nem kizárt, hogy holnap állatkertezés lesz a program.