Pécselyi Zádorvár

Még a Balaton előtt olvastam valamit érintőlegesen arról, hogy a Pécsely fölötti hegyen is van valamiféle várrom. Kevés információ volt róla, leginkább az, hogy a szebb napokat látott vár jelenleg meglehetősen romos, de sok időm nem volt utánanézni, hogy mennyire, csak épp annyi, hogy felvéstem az útinoteszembe, mint esetleges célpontot.
El is jött az a nap, csütörtök, amikorra már jó meleg nyári napot jósoltak, ezért délutánra mindenképpen strandolást terveztünk, én pedig azt, hogy végre bele is megyek a vízbe térd fölött. Ezért nem akartunk nagyon messzire menni, úgyhogy ez épp kapóra jött. Pláne, hogy a dörgicsei utunkon is a falun átvezetve minden kereszteződésben láttuk a nyilazott táblát, hogy a  Zádorvárat bizony arrafelé találjuk a hegyen.
A telefonos keresés alapján viszont mi a hegy másik oldala felől közelítettük meg a romokat. Pécselyről Nagyvázsony felé jöttünk ki, majd Barnót felé kanyarodtunk, és egy kis beugróban ott is volt a turistajelzés, és még egy autónyi hely is volt, hogy lehúzódjunk a főútról. ( igaz, kemény pisiszag áradozott a beugróban, így gyorsan csak kikapkodtuk a hátizsákokat, és már mentünk is.

Az erdőben szép széles, autóval is járható földút vezetett fölfelé a 363 méter magas hegyre. Senki nem járt arra rajtunk kívül, egyetlen egy kis opel corsa tépett el mellettünk egész úton. Ebből is látszik, hogy nem egy felkapott kirándulóhely. Olyan szempontból viszont nagyon jó volt, hogy az út nagyobbik része árnyékosban vezetett. Elég rosszul is esett, amikor egyszer csak egy tisztásra értünk, és a fejünkre tűzött a forró nyári nap.

Itt viszont azt találtuk, hogy nemcsak egy várrom van errefelé, hanem egy forrás is, csak a kettő éppen nem egy ösvényre esik, és mivel a forrásról még annyit sem tudtunk, mint a várromról, így mi tartottuk az eredeti tervet, és a vár felé folytattuk tovább az utat.

Jó úton vagyunk.

 Egyre szűkült az ösvény:

Itt már az egykori vár falairól ereszkedünk lefelé.

Sajnos a várból az évszázadok során nem sok maradt. Néhány várfal, az is igen omladozó, és javarészt benőtték a fák, bokrok, és a borostyán. Az egyik sarokban áll egy hevenyészett fa kilátó, amire már nem lehet felmenni, ki van írva, hogy veszélyes, pedig onnan bizonyára remek a kilátás.
A  várat a  14. század végén építette a Veseni család, mert Mária Terézia hálából várépítési engedélyt adott a családnak, de a terület a veszprémi káptalan földje volt. A vár ugyan 2 év alatt felépült, és bár gyönyörű volt a panoráma, de távol feküdt a főúttól, így a család hamar elhagyta és Vázsonyba költözött. A 15.század elejétől lakatlan, és gazdátlan. Ez meg is látszik rajta.
DEEE! Jó hír, hogy a kitett tábla szerint idén augusztustól kezdődnek az ásatási, feltárási munkák. A munkák előkészítése már elvileg zajlik, bár mikor ott voltunk nem volt ott senki, de láttuk emberi kéz nyomát. A kilátó például már le van zárva, kordonnal el van kerítve, néhol elkezdték a növényzet ritkítását is, és távolabb egy kék toitoi is díszelgett.
Hátha, lesz itt valami klassz hely pár év múlva.
Addig pedig jól körbejártuk a romokat, és ahová tudtunk/mertünk oda felmásztunk körbenézni.

Az egykori kapu helyén

Feri fölmerészkedett a kilátó melletti várfalra, de a cipője nyomán csak úgy hullottak kődarabok, így nem mentünk utána. De azt mondta, tényleg jó onnan fentről a kilátás.

Visszafelé én még gondolkodtam, hogy azt a Zádor-kutat is meg kéne nézni, de hiába mentem előre felderítőútra, két-három kanyar után még mindig nem látszódott az út vége, és csak ment az út lefelé a völgybe. Azt mondta Feri, aki közben az új térképalkalmazásából próbálta kisilabizálni, hogy merre is lehet az arra, hogy az a kút még jócskán arrébb van, így nem mentünk le megnézni. Pláne, hogy visszafelé fölfelé kellett volna jönni. Ez majd egy másik túra lesz.

Ebéd után pedig téptünk le a strandra. Addigra jóóóó meleg lett, és a víz is nagyon fincsire melegedett. És ekkor volt a Kékszalag, aminek a rajtját nem néztük meg, ( egyszer voltunk már itt kékszalagkor, és mire leértünk a kikötőbe addigra már rég elrajtoltak, csak a tömeg maradt utánuk :-) ) ellenben éppen a déli parton haladt a vitorlások sora, és Siófoktól végig szemmel tudtam őket tartani.

Ez még egy korábbi vitorlás kép. 

Zamárdinál. Sound és Kékszalag együtt. 

A győztes, Festipay, már visszafelé jön :-)