Tihanyi kirándulás 1.

Belső-tó, Apáti-hegy, Őrtorony-kilátó

Ahogy azt a korábbi séta alkalmával elterveztük, visszatértünk a Belső-tó partjához, hogy innen induljunk el a tavasszal nagy vitát kavart kilátó felé. A kilátó rövidebb úton, könnyebben is megközelíthető, ha a tihanyi leágazás utáni parkolóban állunk meg, vagy ha Sajkod elején, és a falun keresztül sétálunk fel, ( ebből volt ugyebár a vita, hogy a sajkodiaknak ez a megközelítési mód nemigen tetszik, le is vannak már zárva az autós forgalom előtt a fölfelé vezető utak.), de mi bátrak vagyunk, és nem ezt választottuk. :-)

A tihanyi Levendulaház mellett hagytuk az autót, ami azért is jó döntés, mert itt ingyenes a parkolás, és innen indultunk, hogy a Belső-tavat megkerülve eljussunk a kilátóig. 

Már rögtön az út eleje nagyon izgalmas és érdekes lett, merthogy a Belső-tó partján lévő tisztáson élnek az ürgék, amik nagyon mókásak, ahogy ki-be dugdossák a fejüket a fűből, hol eltűnnek, hol előbukkannak és sasolnak körbe. Rengetegen vannak, amerre a szem ellát, mindenhol látszik, ahogy kiemelkednek a kis testek a fűből, és kémlelik a környéket. Irtó cukik! Ki ne hagyjátok őket, ha arra jártok!

ott vannak! 

Nehéz volt őket otthagyni, de szerencsére egy részen még előfordultak, igaz, nem olyan mennyiségben mint ott lejjebb a tisztáson. 

Az úticél:

És hát a hátunk mögé sem volt haszontalan pillantgatni:

Elhaladtunk a szürkemarhák mellett is:

Máté képe

És rákanyarodtunk egy hosszadalmasabbnak tűnő szakaszra, ami megerőltető ugyan nem volt, de a szőlőültetvények között vezető ösvényen árnyék sem volt nagyon, leginkább semennyi, így eléggé melegünk lett. Főleg a gyerekek nyafogtak, hogy meleg van, de mondtam nekik, hogy no para, mert így legalább délután mehetünk a strandra. :-)

És tulajdonképpen csak egy karnyújtásnyira volt már csak a kilátó. 😜 Igaz előtte ellőttem egy "már csak egy köpésre vagyunk"-ot is, de erre gőzerővel elkezdtek köpködni, és rámfogták, hogy hazudok. Pedig csak nem tudtak elég nagyot köpni, szerintem. 😆

 Itt már kicsit odavoltak. De jött az erdős rész.

 És tadammm!!!! Már ott is vagyunk!
Itt egy kilátó, menjünk fel!

A kilátó 16,5 méter magas, és az egykor itt található római őrtornyok mintájára épült, és a nevét is innen kapta. 

Óóóó, és micsoda kilátás van odafentről!!!!

Külső-tó, Tihanyi Ófalu, Balaton, túloldalon Füred

Máté képei

Aszófő felé

Örvényes és a Sajkodi-öböl

Belső-tó felé

Külső-tó és távolban az Apátság

A virágtalan őslevendulás felé

A kilátó környéke még nincsen teljesen készen. Már csak itthon olvastam, hogy hátravan még némi tereprendezés, és lesznek majd pihenőpadok, piknikezőasztalok, és szemeteskukák is. 

Mi még jobb híján a kilátó lábához vackoltunk be az árnyékba kicsit megpihenni és feltöltődni. Stílusosan egy Balaton szeletet toltunk magukba. 

Visszafelé még kileselkedünk egy-egy beugrón-kiugrón. 

Találtunk egy ilyen oszlopot is. 

 meg sziklafalat

Külső-tavi nádas

Találtunk egy kis levendulát is.

A tisztáson még egyszer megcsodáltuk az ürgéket. Én legalábbis. Marcival már nem lehetett megtörni a lendületet, különben sosem indul el újra. Eléggé kitikkadtunk, de szerintem nagyon klassz kirándulás volt. 

Délután persze hogy strandoltunk. 

Meg kürtőskalácsoztunk.  Ez már egy rituálé.

És ez volt az a nap, amikor a túlparton elkezdődött a Balaton Sound, és elviselhetetlenül hangosan dübörgött át a vizen a basszus. Azt gondoltam a parton ülve, hogy széthasad a fülem. Tartott ez majdnem éjfélig, majdhogynem remegett belé a faház. 

Szerencsére a további napokon nem volt ennyire durva, hallottuk, de nem volt zavaró, és este időben véget ért. Csak a vasárnapi zárónapon volt megint egy  tüctüc.