Hétvégén, a változatosság kedvéért focibajnokságra mentünk, megint. Milán teljesen be volt indulva, ő a legutóbbi megmérettetésből kimaradt, akkor volt a szülinapi buli meg a vivicitta. Most viszont mindenért kárpótolva lett, mert ahogy odaértünk, Gyuri mondta, hogy nagy esély van rá, hogy Milán is beállhat a nagyok közé, mert eddig már ketten is jeleztek neki, hogy nem jönnek mert betegek. Végül így is lett. Így Milán két korosztályban is játszott, az U9-cel, és az U7-tel, és mind a kettővel 4-4 meccset. Nagyon durván tolta!
Először a nagyok léptek pályára. És talán 2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereséggel zártak, de ez egyáltalán nem biztos.
Milán végül az utolsó meccsen 2 gólt is lőtt. Szörnyen boldog volt. Az egyiket ráadásul úgy, hogy Máté hozta fel egy egész pályás cselezéssel a labdát, majd lepasszolta Milánnak, aki berúgta. Nagy volt a boldogság! Mesélte Gyuri, hogy Milán már kezdett kiborulni a pálya szélén, hogy nem lőtt egy gólt sem. Mondta neki Gyuri, hogy figyeljen oda, mindjárt becseréli, és meglátja fog gólt lőni. És így is lett!
 |
| Gyurival a pálya szélén. Milán becserélésre vár. |
A kicsik meccsén viszont olyan sokan összejöttek, hogy most két csapatot is tudott indítani a Gyuri. Ez lett Milán veszte, aki így húzóemberként bekerült egy olyan csapatba. ahol nemigen lelt társra. Volt még egy kisfiú, aki egészen jó volt, az első 2 meccsen lőtt is szépen gólokat, míg Milán hátul védekezett, de aztán elfáradt, és Milán egyedül maradt. Szegénykémen látszott, hogy menne ő előre, de ha nincs kinek passzolni, akkor hiába, elveszik a labdát, és ha ő nem volt hátul, akkor másik két kissrác nemigen védekezett. Gyakorlatilag a hátán vitte a csapatot, és volt olyan meccs, hogy 3 egész pályás gólt varrt be, mert előremenni nem tudott, hát hátulról próbált valamit alakítani. Talán itt is 2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség lett a mérleg. Kapott is végül egy dicsérő oklevelet, ki is járt neki. A szombati nap alapján jobban helye volt a nagyobbak között, mint a saját korosztályában, és a legjobb, hogy a nagyok is simán elfogadták, sőt, az ellenfél még tartott is tőle.
Utólag mesélték, hogy valamelyik ellenfél edzője mondta a játékosainak, hogy " hééé, a kicsire (ez volt Milán) vigyázzatok!" Meg mondta Gyuri, hogy a Bvsc-s edző mondogatta is neki, hogy a Milán milyen jó.
4 órányi focizás után azt mondja Milán:
- Kicsit azért a végére már elfáradtam!
- Akkor lesz alvás?- kérdem tőle
- Lesz.- bólogat bágyadtan
De előtte még haza kellett bicikliznünk, mert bicajjal mentünk. És 4 óra foci, és 5 km biciklizés után valóban el tudott aludni ebéd után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése