Miután jó két hete kisírtam a Borókában, hogy ne 5-én legyen már az anyák napja, mert akkor akkor üti a Mátéét, vagy legalábbis nagyon erőltetett menet lesz, és voltak olyan aranyosak, hogy elrakták 3-ra, rögtön ez utáni napon a Mátéékét meg elrakták 10-re, szóval fölöslegesen futottam ezt a kört, de mindegy.
Szóval tegnap volt a kiscsoportban az anyák napi ünnepség, amit még nem is hívtak igazi ünnepségnek, hanem teadélutánnak. Kaptunk szép szivecskés, teáscsészés meghívót, és izgalommal vártuk a nagy napot.
A múlt héten az uszodában már hallottam Marcitól egy jó kis verset, amire nagyon büszke volt, hogy már tudja, és sokszor egymás után el is mondta nekem, szivetmelengetően cukin. Aztán itthon az is kiderült, hogy az Orgona ágát is tanulták, és Milánnal közösen énekelgették a napokban.
Még szerencse, hogy így szépen lassan hazacsorgatta a tanultakat, mert ott a helyszínen egy hang sem jött ki a száját, csak ült az ölemben, és bújt. :) Persze így is nagyon aranyos volt, és emlékszem, hogy kiscsoportban a többiek sem a nagy hangjukról voltak híresek az ovis fellépésekor. Meg hát Marci a legkisebb a csoportban, ez így , amikor együtt van a banda, nagyon látszik.
SZALOKCZAY LAJOS:
Gyermekrajzok Kisbencétől
Egy nagy kör a feje,
Két kis pont a szeme,
Ez a görbe vonalka
Simogató keze,
Hajat is rajzolok,
Kócosat, nem bánom,
Az én édesanyám
Legszebb a világon.
Készült egy hevenyészett csoportkép is, mert ilyenünk még nincs, de nem volt egyszerű összehozni. Nem is ez lett a legjobb, de ezen van rajta az összes óvónéni, és talán az összes gyerek. Mínusz a hiányzók.
Marci persze nem akart nélkülem odamenni, pedig ott a helye az első sorban a Boti és a Lujzi között, ezért van az óvónéni ölében :)
 |
| Boróka csoport 2016. májusában |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése