Sitty-sutty említés nélkül haladtunk át
M3-al a félidőn, és holnap már a 22. hetet töltöm. Eszméletlen még
mindig, hogy mennyire rohan az idő, mintha Mátéval a pocakban még nem
szaladt volna ennyire... Az is megdöbbentő, hogy csakúgy mint Mátéval és
Milánnal korábban szinte egy éjszaka alatt akkora lett a pocakom,
mintha egészben ettem volna meg egy dinnyét. Tényleg. Este még alig volt
valami, reggelre meg ott volt egy nagy gombóc. Félelmetes. Ez a
hirtelen növekedés persze erősen rányomja a bélyeget a mindennapjaimra,
mert hipphopp odalett a fittségem, és minden mozdulat nehezemre esik.
Tudom, hogy lesz ez még így se, de most nagyon nem találom a helyem,
mert sehogy sem kényelmes, mert itt feszít, ott fáj, és egyre többször
érzem a jóöreg savasodást is, amit pedig úgy utálok. Kilók szempontjából
másfél kiló plusznál tartok, ez egy egészen friss ma reggeli adat. A
vérnyomásomra mondhatjuk hogy teljesen átlagos, amikor a doki/védőnő
méri akkor általában a béka s...e alatt van egy picivel, ha itthon
vagyok a fiúkkal, akkor inkább a plafont verdesi, úgyhogy tulajdonképpen
jól vagyok.
Csütörtök óta már azt is tudjuk, hogy ha minden igaz, akkor egy újabb KISFIÚVAL gyarapodunk
:))) Legalábbis a doki is meg én is úgy láttuk, hogy ez bizony kisfiú.
És olyan szép kis gombócbuksija van mint a Nagytesóinak, és mivel este
voltam dokinál ami neki a csúcsideje, így épp vidáman lubickolt. És
olyan nagyon aranyos volt:) Olyan nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen
lesz igaziban!!!! Hogy kire fog hasoníltani... Mátéra vagy Milánra? vagy
kapunk egy harmadikféle verziót, és igazából egyikőjükre sem, de mégis
mindkettőjükre? Sajnos fényképem nincsen róla... valahogy mindig
elfelejtődik, és nekem sincs eszemben, hogy kérjek. De majd úgyis
megyünk 4D-re, és akkor majd szép képeket tudok majd mutatni.
Mikor Milánról kiderült, hogy fiú lesz,
akkor emlékszem, hogy tele voltam kétségekkel. Hogy fogom-e őt is úgy és
annyira szeretni, mint Mátét, hogy hogy fogom kezelni a
hasonlóságukat-különbözőségüket. El sem tudtam képzelni, hogy milyen
lehet egy másik kisfiú aki a miénk, de nem Máté. Most sem tudom
elképzelni, hogy milyen lesz, de most inkább a várakozás és az izgalom a
domináns bennem, nem a félelem és a kétségek. Tudom, hogy bármilyen is
lesz, hasonló vagy másmilyen, nagyon fogjuk szeretni!!!! Mind a
négyen:) És ennél több úgysem kell, a többi úgyis kialakul magától.
Máté már nagyon várja:) Egyre többet
beszél róla, és tervezgeti, hogy majd mi hogy lesz akkor amikor már a
Picibaba is megszületik. Hogy majd addig amíg nem tud a Picibaba vele
játszani, addig majd ő is ott fog feküdni mellette és simogatja a
kezecskéjét. Meg hogy majd menjünk Törökországba (ki tudja miért pont
oda?) de majd csak akkor ha már a Picibaba is megszületik, hogy Őt is
vigyük:) És kitartóan Misikének hívja:)
Szóval nagyon örülünk!!!! És nagyon várjuk már! Biztos nagyon klassz lesz!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése