Úgy tűnik, ezen a hétvégén hegyes
hangulatunk van, a János-hegy után most a Gellért-hegyen voltunk, és
kicsit turistáskodtunk a városunkban. Eszembe is jutott egy régi nóta, ez, hogyha korábban tudtam volna, hogy ilyen hegydömping lesz nálunk, akkor akár ezzel is indíthattam volna a bejegyzést:)
Azért meg kell hagyni, hogy kicsit
elvonatkoztatunk a hétköznapoktól, a rohanástól, a zsúfoltságtól, és
tényleg próbáljuk kicsit kívülről nézni a várost, mintha csak néhány
napra jöttünk volna ide, akkor igazán szép fővárosunk van. A
Gellért-hegyről lenézve szerintem azért elég ütős látványt kapunk, a
várost kettészelő Duna a hídjaival, a Vár, a Parlament, a Bazilika, a
Budai hegyek látványa mindenképpen toplistás. Nem véletlenül része a Világörökségnek:)
Persze nem csak bámészkodtunk, bár Máté
nagyon szeret így nézelődni, és már tök sok dolgot megismer, és mondja,
hogy ott a Lánchíd, ott az Országház, persze a Várat is, szóval vele már
lehet jól nézelődni. Milán még inkább hajónéző, meg kaszkadőr, mert
minden korláton első dolga lett volna átmászni. Aztán pihenésképpen
szédítettek néhány olasz csajt, akik a lépcsőn pihentek, persze csak
addig volt nagy szájuk, mármint a fiúknak, amíg nem kellett elmenni
mellettük:) Akkor már egy integetésre sem futotta.
Végül uzsonna gyanánt még letoltunk egy-egy jégkrémet is, a fiúk nagy örömére:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése