Javulunk, de még messze nem vagyunk jól.
Tegnap éjjel, miután este 10 magasságában hazadőltem a dokimtól, majd
nagy nehezen álom jött a szememre, akkor persze hogy mindenféle
butaságot álmodtam össze. Ott kezdődött, hogy egy hatalmas tengerparton
voltunk autóval. Ez nem olyan régen még valóság volt, úgyhogy ezen nem
lepődöm meg. Azon már kicsit igen, hogy eztán egy legalább 10 éve nem
látott osztálytársnőm esküvőjén voltam, aki ráadásul fekete
halszálkacsíkos férfi öltönyben kívánt férjhezmenni a legnagyobb
természetességgel. Megjegyzem, hogy nem volt azért ennyire extrém
akkoriban.
Majd egy svédcsavarral egy kórház
portáján találtam magam, ahol a nemrégszületett gyerekem láthatásáért
könyörögtem, amit azzal utasítottak el, hogy addig amíg nem mondok egy
fiúnevet, addig sajnos nem tehetnek semmit, mert ez a protokoll, hogy
kell mondani fiút is meg lányt is, és amíg ez nem történik meg, addig
nem is mondják meg, hogy fiú lett-e vagy lány.
Borzasztó volt ott állnom, és neveken
gondolkodnom, hogy nehogy valami olyat mondjak, amit később magam is
megbánnék, és még arra is emlékszem, hogy konkrét névvel mentem a
pulthoz, ami pikkpakk kiszállt a fejemből, mire odaértem, és nem tudtam
rá visszaemlékezni, és folyton csak az járt a fejemben, hogy nem akarom hogy Laci legyen!!!!! (Nem tudom miért pont Laci NEEE, nem is ismerek egyetlen Lacit sem, aki miatt esetleg fóbiám lehetne)
A végkifejletet nem tudom, sem azt hogy eszembe jutott-e a megbeszélt név, sem azt hogy fiú volt-e vagy lány.
A nemálom része a dolognak pedig annyi
csupán, hogy valamiért kizárólag fiúnevekben gondolkodom/unk, és én csak
Misikének hívom, amit Feri persze zsigerből elutasított, és azt mondja,
hogy nyugodjak meg, mert Misi az biztos hogy nem lesz.
Hehehe... nem tudja még, hogy jön még kutyára úthenger:))))
A valóságbeli álmaimban pedig egy
nyugodt, ágybanfekvős, teaszürcsölős, filmetnézős-belealvós hétvége
szerepel. Ezt hívják úgy mifelénk, hogy beteljesületlen álom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése