(Rém)álmodtam

Javulunk, de még messze nem vagyunk jól. Tegnap éjjel, miután este 10 magasságában hazadőltem a dokimtól, majd nagy nehezen álom jött a szememre, akkor persze hogy mindenféle butaságot álmodtam össze. Ott kezdődött, hogy egy hatalmas tengerparton voltunk autóval. Ez nem olyan régen még valóság volt, úgyhogy ezen nem lepődöm meg. Azon már kicsit igen, hogy eztán egy legalább 10 éve nem látott osztálytársnőm esküvőjén voltam, aki ráadásul fekete halszálkacsíkos férfi öltönyben kívánt férjhezmenni a legnagyobb természetességgel. Megjegyzem, hogy nem volt azért ennyire extrém akkoriban.

Majd egy svédcsavarral egy kórház portáján találtam magam, ahol a nemrégszületett gyerekem láthatásáért könyörögtem, amit azzal utasítottak el, hogy addig amíg nem mondok egy fiúnevet, addig sajnos nem tehetnek semmit, mert ez a protokoll, hogy kell mondani fiút is meg lányt is, és amíg ez nem történik meg, addig nem is mondják meg, hogy fiú lett-e vagy lány.

Borzasztó volt ott állnom, és neveken gondolkodnom, hogy nehogy valami olyat mondjak, amit később magam is megbánnék, és még arra is emlékszem, hogy konkrét névvel mentem a pulthoz, ami pikkpakk kiszállt a fejemből, mire odaértem, és nem tudtam rá visszaemlékezni, és folyton csak az járt a fejemben, hogy nem akarom hogy Laci legyen!!!!! (Nem tudom miért pont Laci NEEE, nem is ismerek egyetlen Lacit sem, aki miatt esetleg fóbiám lehetne)

A végkifejletet nem tudom, sem azt hogy eszembe jutott-e a megbeszélt név, sem azt hogy fiú volt-e vagy lány.

A nemálom része a dolognak pedig annyi csupán, hogy valamiért kizárólag fiúnevekben gondolkodom/unk, és én csak Misikének hívom, amit Feri persze zsigerből elutasított, és azt mondja, hogy nyugodjak meg, mert Misi az biztos hogy nem lesz.

Hehehe... nem tudja még, hogy jön még kutyára úthenger:))))

A valóságbeli álmaimban pedig egy nyugodt, ágybanfekvős, teaszürcsölős, filmetnézős-belealvós hétvége szerepel. Ezt hívják úgy mifelénk, hogy beteljesületlen álom:)