Hómunkások

Nagyon úgy fest, hogy kicsit elhamarkodott volt az a gondolatom (reményem) néhány héttel ezelőtt, hogy amíg mi távol vagyunk, addig jól lecseng ez a tél, és mire hazajövünk itt is kellemes tavasz lesz, és szansájnheppi, és ezzel ki is pipálhatjuk az idei telet.

Hát az időjárás jól megtréfált, mert nem hogy szép nagy hó fogadott bennünekt itthon, de azóta már többször is esett. Én pedig már látni sem akarom a mindent beborító fehérséget, és egy porcikám sem kívánja azt hogy kimenjek és mondjuk még bele is feküdjek, vagy kézbe vegyem, a kinti teendőimet igyekszem a legrövidebb úton elintézni, és visszamenekülni a lakásba. Épp ezért a teraszajtót már nem is nyitom ki napok óta, hogy ne is lássam mekkora hó van a kertben, mert még Máté kitalálná hogy a jeges szél ellenére menjünk csak ki ép dobjunk össze egy hóemberfélét, de legalább húzzam a szánkón, vagy valami, amihez meg aztán végképp nincsen mostanság affinitásom.

Szerencsére ők minden nap kimennek az oviban az udvarra, úgyhogy nincs teljesen megvonva a tél gyönyörűségeitől, Milán pedig nagyon a kezemre játszik, mert szó szerint visít ha havas lesz bármilyen testrésze is, még akkor is azt ruha borítja, szóval neki azt hiszem nem nagyon hiányzik a hóban fetrengés.

De azért 2 nappal ezelőtt mégiscsak befogtam őket egy kis házimunkára, mert már minden szomszédnak szép csillogóra volt nyalva a kapueleje, csak a miénk előtt magasodott még mindig több centi is a délelőtt hullottból, így ovi után lapátot ragadtunk, és mi is kiglancoltuk a portánkat. Persze csak az után, miután összevesztek hogy ki melyik lapáttal dolgozzon. De amikor megfenyegettem őket, hogy ha nem tudnak megegyezni, akkor senki nem fog lapátolni csak én, (ügyesen tudok ám magam ellen beszélni:))) akkor 2 mp alatt sikerült dönteniük.

Megjegyzem felesleges volt a munka, mert tegnap délelőtt az egész járdán elolvadt minden. Ma pedig újra esik, és már most akkora hó van megint a kapu előtt, hogy csak hólánccal lehet megközelíteni a házat. És még mindig esik. Hahhhhh!!!!