Állatkertes nap

Tegnap délelőtt mikor már nem akartam, hogy Milán kidőljön ebéd előtt, de még volt bőven idő ebédig, előpakoltuk az összes kockát meg miegymást, és kivételesen most nem garázst építettünk hanem állatkertet. A fiúk nagyon lelkesen építettek, majd még lelkesebben hordák a ketrecekbe az állatokat. Nagyjából azokat amiket látni szoktunk az állatkertben, zsiráfot, oroszlánt, medvét, tigrist, bocit, satöbbi és még vakondot is, bár azt nem szoktunk látni, és nem is tudom, hogy van-e egyáltalán. Még szerencse, hogy elég népes állatsereglettel bírunk itthon:)

De került a mi állatkertünkbe két kakukktojás is.

Kíváncsi vagyok, hogy észreveszitek-e melyek azok????:)))))

A művelet végére persze előkerültek az autók is, meg a duplo emberek, akik jöttek az állatkertbe. És az autóknak persze parkoló kellett, így végül mégsem úsztam meg a garázs/parkoló építést.

Délután pedig ennek fényében adott volt, hogy a mit csináljunk kérdésre a menjünk állatkertbe feleletet kaptam, és mivel hamarosan ovi, meg ősz, meg a bérletünk is nemsokára lejár, így felcuccoltunk és már mentünk is.

Máté most mindenképpen oroszlánt szeretett volna nézni, úgyhogy rögtön arrafelé indultunk. Szerencsére már a tenyeremben van a lényeges állatok lelőhelye, így nem kell keresgélni, rögtön tudunk oda menni, ahová a főnök óhajtja. Útközben belebotlottunk a vízilovak etetésébe, így végre nem csak víz alatt aludva láthattuk őket, hanem egész valójukban tetőtől talpig.

Szerencsénk volt az oroszlánnal, mert mostanában mindig alszanak, amikor ott járunk, és a csajok most is heverésztek, de a hím az épp a körjáratát végezte, és egész közelről meg tudtuk nézni a sörényest.

Miután teljesítettük a kitűzött napi célt, ezután már csak lődörögtünk, megint belebotlottunk a fókashowba, Milán pedig minden sarkon leragadt, talán most volt az első alkalom, amikor igazán érdeklődött egy-két fura jószág iránt. a kedvencei szerintem a madarak voltak, mert a flamingóknál és a papagájoknál is hosszabb időre le szeretett volna táborozni.

(20 hónapos Milcsi előlről-hátulról)

A délután fénypontja viszont egyértelműen a vízpermetező volt, amit először csak messziről néztek mind a ketten, majd óvatosan átmerészkedtek alatta, végül úgy kellett elkönyörögnöm őket onnan, de addigra már csatakosra permeteztették magukat. Szerencsére hamar megszáradtak:)

Gyalog jöttünk haza, keresztül a Városligeten, ahogy szoktunk. Jól elfáradtunk.