Ha időjárásilag nem is, de naptárilag mindenképp lassan eltelik a nyár, és már csak 3-at kell aludni, és újra itt az ovi.
Máté néhány hete még határozottan
elutasította még az ovi gondolatát is. Aztán jött a szokásos szeretek
járni, de nem várom hangulata. Nem erőltettük, nem győzködtük. Most úgy
érzem várja már, de nagyot lökött a lelkesedésén az, hogy a mögöttünk
lévő hétvége mindkét napján csak neki vásároltunk, ráadásul úgy, hogy
Milán nem is jött velünk, hanem itthon maradt a Mamával.
Nem kellett sok minden, de azt a keveset
mégis elég nehezen vadásztuk össze, pláne, hogy már Máténak sem mindegy,
hogy milyen lesz a cipője, így ami nem tetszett neki, azt határozottan
elutasította, de végül minden meglett, és még cipőt is sikerült
találnunk/választanunk.
A nagy változás a tavaszhoz képest az az
lesz, hogy szeretném, ha Máté is ottalvós lenne. Tavasszal még nem
okozott gondot az, hogy 1-kor érte menjek, mert Milán még kétszer aludt
napközben, így belefért a napirendjébe egy kis déli séta. De most már
csak egyszer alszik, ami ráadásul pont abba az időtartományba esik,
amikor Mátéért kellene menni. Szóval jó lenne, ha menne ez a külön
alvás.
Máté először hallani sem akart róla,
határozottan elzárkózott az oviban alvástól. Aztán valahogy kezdett
megtörni az ellenállása, sokat beszélgettünk róla, hogy miért is lesz ez
jó, hogy nem fogja zavarni Milán, hogy ő sem fogja Milánt zavarni, hogy
majd mesél az óvónéni, és nem utolsó sorban Ábel is ott fog aludni.
Kapott kispárnát, meg huzatot, amihez Milán nem is nyúlhatott, mert az "az oviba kell majd Milán!!!!" Szóval most úgy néz ki, hogy megbékélt a gondolattal, sőt egyelőre nagyon lelkes.
Én azért kicsit szorongok, hogy milyen
lesz majd az újrakezdés, hogy mennyire fog simán menni ez az alvás, és
nem utolsó sorban, Milán hogy fogja viselni Máté távollétét, mert a
nyáron nagyon összenőttek.
Néhány nap és minden kiderül:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése