Öngyógyító

A gyógypuszik mindent gyógyítanak, mindenre jók. Míg felnőtt korban inkább már csak lelki sebet, addig gyerekkorban még a fizikai sérüléseket is begyógyítja. Légyen az bármilyen koppanás, karcolás, ütődés, akármi ami egy kiskorúval megeshet. a gyógypuszik ereje határtalan. Még Máté is hisz benne, pedig már a 4 felé közeledik, de ha történik vele valami, akkor rögtön jön, hogy pusziljam meg. Mert ugye ha nem puszilom meg, akkor sosem fog meggyógyulni:)

Milán is nagy gyógypuszikérő. Imádom, amikor legörbülő szájjal jön, és mutatja, hogy hová kell puszit adni, és mondja mellé, hogy pu-pu:) Aztán rohan tovább a dolgára.

Azonban előfordul néha, hogy nem tudok akkorrögtön puszit adni neki (pedig nagyon igyekszem), mert mondjuk épp fogat mosok, vagy  valami. Ha Máté ilyenkor kéznél van, mert ő is nagy gyógypusziosztó, akkor sokszor beéri vele is. Szoktam hallani, ahogy Máté mondja Milánnak: - Gyere Milánka, megpuszilom a kezedet!

A minap azt látom, hogy Milán beütötte a kezét, és én a szoba másik végéből csak azt látom, hogy nézegeti-nézegeti, aztán nyom rá saját maga egy-két puszit, és már rendben is van minden:)

Tegnap bekoppant a buksija. Nem volt nagy baleset, és nyilván ő sem értékelte túl komolyra, mert nem sietett pusziért, hanem egy-két másodpercig gondolkodott, hogy most mi legyen, aztán nyomott a tenyerébe pár puszit és bedörzsölte a fejébe:))))

Hiába, bibi nem maradhat puszi nélkül :-DDDD