Szóval, miután az előző posztban leírt módon cirka 1 óra alatt összekaptuk
magunkat, elmentünk a tőlünk kerek másfél percnyire lévő oviba, hogy
ott újra levetkőzzünk, és kezdjünk mindent elölről. Papír kitöltés,
amiben persze Milán is szervesen szeretett volna részt venni, de nem
hagytam, ezért sírt, különben is álmos volt, és mit szórakozok én vele,
hogy egyszer ráadom a nagykabátot, aztán leveszem, és még azt is
elhitetem vele, hogy sétálni megyünk, aztán nem, szóval eléggé odavolt.
De aztán gyorsan megvigasztalódott, mert
az óvoda varázslatos liliputi világa nemcsak Mátét ejti ámulatba,
ahányszor csak ott járunk, hanem Milánt is. A kis padokon csak úgy
feszítettek, Milán szívesen áttanulmányozta volna egy egész ovi csoport
cipőfelhozatalát, de sikerült megakadályoznom. Majd szóba elegyedett
velünk egy kisfiú, akitől megtudtuk, hogy már csak 5-öt kell aludni, és
jön a Mikulás! Már megérte ide jönni:)
Szerencsére csak 1 anyuka volt előttünk,
úgyhogy gyorsan bejutottunk a óvodavezető-helyetteshez, és helyet
foglaltunk a miniatűr székeken. Máté mindenre 5-ször rákérdezett, hogy
mi micsoda, Milán pedig bemutatta a székremászó tudományát, miközben mi
az óvónővel próbáltunk 2 értelmes szót váltani.
Kiderült, hogyha lesz hely, akkor akár
már dec.16-án mehet Matyi, mert ebben a hónapban úgyis csak 9-12-ig
tudnak menni az új gyerekek, mert nincs nekik ebéd rendelve. Amúgy meg
egy régi iskolai épületet alakítottak most át, úgyhogy belülről vadiúj
lesz minden, és lesz külön játszóterük is. Szóval jó lenne nagyon.
A bennem kavargó érzések az elmúlt napok
alatt mit sem enyhültek, sőt... hiába tudom, hogy jó helye lesz
Máténak, mégiscsak nehéz bevetnem őt az oroszlán barlangjába.
Ez az ovónéni akivel beszéltünk nagyon
szimpatikus volt, nagyon azt mondta, hogy elképzelhető, hogy lesz még
Matyinak hely. (mert ugyanúgy először a szept-okt-nov.-i gyerekek
élveznek elsőbbséget).
Pénteken kell telefonálnom, hogy mi a helyzet. Kíváncsian várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése