Miután sorra mindenkin végigmegy ez a
fránya lázas betegség, én sem maradhatok ki, szolidaritok a család
többi, már felépülő részével, és vacakul érzem magam.
De nincs okom panaszra, mert Máté
délelőtt teljes ellátásban részesített, főzött nekem gyurmából levest,
majd a videómagnóval csinált egy forró mézes teát, és amikor mondtam
neki, hogy most ne én olvassak már, mert levegőt sem kapok, meséljen
most ő, akkor készséggel hozta az orrcseppet és zsebkendőt, hogy
segítsek magamon, majd biztos ami biztos még megkérdezte, hogy nem
kell-e kiporszívózni az orromat.
Délután pedig szülői értekezlet, életemben először, és közel sem utoljára:)
Addig még van egy kis időm meginni néhány igazi mézes teát, hogy embert varázsoljak magamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése