A holnapegyéves Milán tegnap úgy
döntött, hogy nincs értelme a további időhúzásnak, elég a bénázásból,
gondolt egyet, és kapaszkodás nélkül ácsorgott hosszú másodpercekig.
Olyan hosszan, hogy még arra is volt idő, hogy felkutassuk a
fényképezőgépet, bekapcsoljunk, fókuszáljunk, stb...
Azóta egyre sűrűbben műveli az
álldogálást, és látszik rajta, hogy nagyon menne már, nagyon, de még nem
tud:) Csak akkor, ha megragadja bármelyikünk egyik kezét. No de akkor
söpör mint a huzat.
Azt hiszem nem kell már sokat várnunk az első önálló lépésekre sem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése