Van
a fejemben egy sok-sok képpel teletüzdelt bejegyzés arról, hogy milyen
jó kis délutánt töltöttünk Hunorpajtásunk vidéki rezidenciáján...
De mivel jelen pillanatban nem tudok
képeket tölteni a gépre, így csak kép nélkül mondom, hogy volt ám
minden, terülj-terülj asztalkám, állatfarm szemrevételezése, autókon és
legódarabokon történő összeveszés a Nagyoknál, szőnyegsarok és más
játékok rágcsálása a Kisebbeknél, viharszagú szélben nagy közös Dunába
kavics, ill. kődobálás a Nagyok részéről, míg a Kisebbek távolabbról
babakocsiból szemlélődtek vagy aludtak, volt falusi játszótérfelfedezés
persze homokkal minden mennyiségben, Kicsiknek együtthintázás, Nagyoknak
járgánycsere (moci vs. taposóbringa), mindeközben léleképítő felnőttes
beszélgetések a friss levegőn, amit harapni lehetett. Aztán volt nagy
összeborulás, Matyink puszival és öleléssel hódította Minkaleányzót,
eközben Hunor kutyamódra rémísztgett mindenkit, Milán pedig tág
szemekkel nézte, mi folyik itt...
Búcsúzáskor Matyink még arcközelből
megismerte a vidéki salakot, de mivel választottja is szemtanúként
szerepelt, hősiesen mondta, hogy nem fáj sehol, amikor le akartam
ápolni, és két perc múlva már mosolyogva integetett és sziattok-ozott az kocsiablakból, újabb 2 perc múlva pedig horkolva aludt.
Szóval igazán remekül éreztük magunkat:)))) Köszönjük:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése