Szuperszombat

Van a fejemben egy sok-sok képpel teletüzdelt bejegyzés arról, hogy milyen jó kis délutánt töltöttünk Hunorpajtásunk vidéki rezidenciáján...

De mivel jelen pillanatban nem tudok képeket tölteni a gépre, így csak kép nélkül mondom, hogy volt ám minden, terülj-terülj asztalkám, állatfarm szemrevételezése, autókon és legódarabokon történő összeveszés a Nagyoknál, szőnyegsarok és más játékok rágcsálása a Kisebbeknél, viharszagú szélben nagy közös Dunába kavics, ill. kődobálás a Nagyok részéről, míg a Kisebbek távolabbról babakocsiból szemlélődtek vagy aludtak, volt falusi játszótérfelfedezés persze homokkal minden mennyiségben, Kicsiknek együtthintázás, Nagyoknak járgánycsere (moci vs. taposóbringa), mindeközben léleképítő felnőttes beszélgetések a friss levegőn, amit harapni lehetett. Aztán volt nagy összeborulás, Matyink puszival és öleléssel hódította Minkaleányzót, eközben Hunor kutyamódra rémísztgett mindenkit, Milán pedig tág szemekkel nézte, mi folyik itt...

Búcsúzáskor Matyink még arcközelből megismerte a vidéki salakot, de mivel választottja is szemtanúként szerepelt, hősiesen mondta, hogy nem fáj sehol, amikor le akartam ápolni, és két perc múlva már mosolyogva integetett és sziattok-ozott az kocsiablakból, újabb 2 perc múlva pedig horkolva aludt.

Szóval igazán remekül éreztük magunkat:)))) Köszönjük:)