Lázasan

Úgy látszik ahogy Matyi nő, úgy sűrűsödnek az ilyenolyan betegségekkel töltött  napok. Azt már régóta tudom, hogy bármi kis vicikvacak is bújkál a szervezetében ő rögtön lázzal reagál, nem is kicsivel, (ebben tiszta anyja, ha másban nem is), de tudom, hogy ez max. 1nap 1 éjszaka szokott tartani, aztán minden szépen visszaáll a régi kerékvágásba, és a betegségnek messziről integetünk.

Tegnap délben Matyi megint belázasodott, bágyadt volt, nem volt önmaga, és még ebéd előtt elaludt. A délutánt hullámzóan töltöttük, a láz-lázcsillapítás-mindenoké hármas váltogatta egymást szépen megadott időközönként. Éjjel brutálforrónak tapintottam a buksiját, de mivel aludt, így csak nurofent csöpögtettem a szájába, és kb. 2 percenként néztem hogy van-e valami változás... nem nagyon volt, a teste mint egy égő kemence, még ruhán és takarón keresztül is perzselt, és ő is kezdett egyre nyugtalanabbul aludni, így egy ébrenléti fázisban gyors lázásmérés, majd hüledezés után kapott egy kúpott, amitől úgyahogy de aludt. (Persze eddigre felnyűglődtük Milánt, akit miután Mátét álomba szenderítettem még másfél órát ringattam, mire ő is visszaaludt.

Reggelre nemigen  javult a helyzet, sőt... megtetéztük egy teakihányással, így nem volt mese, doktorbácsihoz kellett menni.

Annak ellenére, hogy szépen átbeszéltük előtte, hogy mit fog csinálni majd a doktorbácsi, a vonyító, sikító, lázas, kézzel-lábbal ellenkező Matyit nem volt egyszerű megvizsgálni, de végül sikerült. A diagnózis szerint vmi gennyedző torokgyuszija van. Hogy hogyan lehet egy ilyet összeszedni tényleg nem tudom.... mindenesetre csodaszerekkel felszerelkezve távoztunk.

Matyika egyelőre a remek a hangulatom és a leterített a láz között csapong. Az első állapotban mintha kutya baja se lenne, ugrál, kiabál, és dacoskodik. A másodikban gyámoltalanul fekszik az ágyban, vagy az ölemben, és nyakig húzza magára a takarót, és nem kér semmit, nem csinál semmit, csak néz ki bambán a kis buksijából.

Ez a nap még nyilván így fog telni, de holnapra jelentős javulásra számítok. Addig pedig ápoljuk a kis beteg madárkánkat, és minél távolabb tartjuk Milánkától... az aztán végképp nem hiányozna, hogy még ő is benyalja ezt a vacak betegséget.