Tudtam, hogy el fog jönni az az idő, amikor el kell tennünk a mindannyiunk által annyira szeretett nyugifotelt, de nem gondoltam, hogy már most, ilyen hamar... aztán gondolkodtam, és gondolkodtam, és rájöttem, hogy Máté is kb. 7 hónapos lehetett amikor végleg száműznünk kellett ezt az ülőalkalmatosságot, mert már kezdte állóalkalmatosságnak használni. Csak ő a játékállványba kapaszkodott, és úgy húzta fel magát. Ezt az állványt Milánnal alig-alig használtuk, mert szúrta Matyi szemét, és vagy csak a játékokat szedegette le róla, vagy az egész tartót, amit aztán vissza akart tenni, de ilyenkor mindig Milán szeme előtt kapirgált vele... szóval jobb volt ezt nem használni... Milánnak így is jó volt a fotel. Talán ezért is gondoltam azt, hogy ezt a felállósdit Milánnal kihagyjuk...
De hát tévedtem, mert a gyermeki találékonyság most is egy lépéssel előttem járt, és lám... Milán is kitalált magának egy szívmegállító mutatványt.
Csak erős idegzetűeknek!
Bármennyire is félelmetes volt nézni a műveletet, azért az örömmámorban úszó arcát nem felejtem el soha:)
Azt hiszem eljött az idő, hogy a kiságyban is lejjebb tegyük a matracot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése