Kínlódunk

Jó lenne már ha egy kicsit hűvösebb jönne. Az őrjítő meleg most már mindannyiunkat kikészít, testileg-lelkileg... Melegünk van. Legkevésbé Milán bírja a meleget, őróla folyamatosan folyik a víz, izzadt ragacsos, nyűgös, fognövesztős. Ahogy vártam a vasárnapi első után felütötte a fejét a mellette lévő második is, ezen dolgozik most éppen, és semmi más nem lenne jó, csak ölben lenni, összebújni, de a melegben még ez sem jó se neki, se nekem, és ezt ő érzi, és ettől még nyafibb.Ezzel párhuzamosan szerintem elkezdett szeparációs szorongani is, jajdejó... ha véletlenül nélküle távozom a szobából, hát akkor van nekem ne mulass!

Amúgy meg minden nap eszembe jut, hogy arany keretbe kiteszem a falra vidékre szakadt Barátnőm fotóját, és naponta elrebegek előtte egy hálaimát, mert a zajos napjainkban csak a még tavaly tőle kapott BabyMozart dvd hoz egy kis nyugalmat, amit szerencsés esetben akár 3szor is képes a Legkisebbik Ugrifüles megnézni-hallgatni, és ha még szerencsésebb vagyok, akkor Mátéfőnök is betársul mellé. Ilyenkor lelkesen magyarázza Milánnak, hogy "látod Milán, az egy alma, az egy banán, ott megy vonat, ugat kutyus, stb..." (én mondjuk tudnám most már nélkülözni a macskanyávogással, kutyaugatással, kakaskukorékolással tarkított Mozart zenét, de hát a békesség kedvéért mindent el tudok viselni, napjában 100szor is akár)

BabyMozart-ot néz:

Máté, Ő még csak-csak elvan, kisgatyában tolja egész nap. Neki ez már nem az első nyara, gondolom annyira nem új neki ez a hőmérséklet, de most már napról-napra ő is egyre jobban odavan, hisztisebb, kezelhetetlenebb, szófogadatlanabb... megváltás neki a délután, amikor végre kimerészkedünk, és nagyot motorozunk, játszóterezünk, kertezünk.

Én meg... várom a jobbat... hogy hűvösebb legyen, hogy Milán kinövessze a második fogát, és utána talán kicsit jobb lesz neki, és ha neki jobb, akkor nekem is, és ha nekem jobb, akkor  az mindenkinek csak jobb.