Nagyjából két hete erőt vettem magamon,
és elhatároztam, hogy a kánikulai hőségnél nincs jobb alkalom arra, hogy
egyszer és mindenkorra elhagyjuk azt a fránya pelust, amihez Matyi
körmeszakadtáig ragaszkodna, szerintem élete végéig. Kapott csini
kisgatyákat, és dinós bugyipelust, és nekivágtunk az útnak, ami nem is
volt olyan hosszú, nem is volt olyan göröngyös, mint azt gondoltam, hogy
majd lesz.
Eleinte persze történtek balesetek, de
nem sokszor, aztán szépen lassan az a kevés is elmaradt, és először csak
boltba mentünk pelus nélkül, aztán már a délutáni alvást is bugyiban
tolta, és nem pisilt be sose. Mára már a dinós bugyipelust sem
használjuk, csak a kisgatyákat, igaz, abból naponta többet is elhasznál a
fiatalúr, mert minden pisilés után másikat akar venni, "most vonatosat kéjek, ojoszjánosat kéjek, kisfijúsat, csíkosat, majmosat...kéjek!" De hát ez legyen a legnagyobb baj:)
Éjszakára egyelőre még kap pelust, bár
az esetek nagy többségében szárazon kerül le róla reggel, úgyhogy csak
az én bátorságomon múlik, mikor hagyjuk el éjszakára is a pelust. De már
így is nagyon büszke vagyok Rá!
Azzal az egy problémával nem számoltam,
hogy most már Milánt is szobatisztává akarja tenni, és nem érti, hogy ha
neki nincs pelusa, akkor Milánnak miért van, és mindig mondja, hogy "nem kell Milánnak pelus, nem kell!".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése