Feri cége minden évben megrendezi a balatonfüredi focikupát. Tavaly óta mi is aktív résztvevői vagyunk Matyival. Na jó, tavaly
még Matyi nem volt annyira aktív, de idén már nagyon élvezte a
nyüzsgést, a jó levegőt, és nem utolsó sorban a vizet. Sajnos fürdeni
nem fürödtünk, mert annyira meleg azért nem volt, így a 22 fokosnak
mondott Balaton elég hidegnek tűnt, ahogy a lábamat belelógattam. a nap
nagy része a Matyi jövés-menésével telt, és persze az enyémmel, amikor
mennem kellett utána, közben Apa rúgta a bőrt. Majd Matyit elragadták az
álommanók, de csak egy rövid időre, még 1 óra hossza sem volt. De ez
elég volt neki, mert utána megint meg nem állt volna egy percre sem.
Mikor vége lett az összes meccsnek lementünk a partra
hamburgerezni. Matyi ekkor már elemében volt, saját maga szórakoztatta a
teraszon ülő vendégeket egy kis magánszámmal.
Aztán volt fagyievés, ami elmaradhatatlan. Matyi is kapott egy
tölcsért, aminek a szélére időnként kentem neki egy kis fagyit. Nagyon
ízlett neki, és olyan aranyosan rágcsálta a tölcsért, majd amikor
elfogyott róla a fagyi, reklamált.
Hatalmasat sétáltunk a parton, Matyi hol kocsiban, hol lábon jött,
de hihetetlen sokat bír gyalogolni, nem is gondolnám, és amikor már
látom hogy fárad, akkor sem akar kocsiba ülni, ő még jönne. Az
od-vissza útnak kb. a felét a saját lábán tette meg, persze időnként
folyamatosan meg kellett állni kavicsot szedni, dobálni, kacsát és
hajót nézni. Órákat el tudna tölteni kavicsszedéssel, és rakosgatással.
Telepakolja a kis kezeit kavicsokkal úgy hogy már nem is férne bele
több, de addig rakosgatja, helyzegeti őket, míg kellő mennyiséget el nem
tud szállítani a két-három méterrel arrébb lévő célpontig, ahol
lepakol, és újakat szed fel.
Néhány napja új szóval gyarapodott Matyi szókincse, és ezáltal a miénk is, ez pedig a biűűű. Matyinyelven
ez annyit tesz: víz. Akkor kezdte el használni, amikor engedtük a
fürdővizet esténként.Itt pedig remek alkalom nyílt arra, hogy
teszteljük, hogy felismeri-e a víz különböző formáit. És igen, minden
víz biűűű, a pohárban lévő, a szökőkútban lévő, és még a Balaton is.
Ráadásul imád pancsolni, lógatni kezét-lábát a vízbe. Kicsit sajnáltam,
hogy nem tudtunk fürödni, de Matyi a pancsolással is jól elvolt, és lesz
még lehetőség a nyáron strandolni is.
Aztán persze volt hiszti, mikor abba kellett hagyni a vízezést, de
már teljesen hideg volt keze-lába. Vígasztalásul megkaparinthatott egy
napszemüveget és egy mobiltelefont, és így mindjárt szent lett a béke. (nem a miénk volt egyik sem, hanem Feri egyik kollégájáé, a miénkről már réges-régen le van tiltva) A szerzeményeivel vagánykodott:
Hazafelé még megálltunk Veszprémben, mert mindig megállunk, mert
szeretjük, mert kedves a szívünknek. Sétáltunk a városban, megkerestük
egy barátnőmet egy tablón, (furcsa volt, hogy a tanároldalon kellett keresni), aztán mikor Matyi felébredt, akkor megebédeltünk, és jöttünk haza.
Nagyon kellemes hétvége volt, szeretjük ilyenkor a Balatont,
ilyenkor még nem olyan nyüzsgő, nem olyan zsúfolt, nem olyan koszos,
mint főszezonban.
Matyi is jól érezte magát, jól el is fáradt, mert ott is, és itthon
is úgy aludt mint a bunda, ami az elmúlt hétre nem igazán volt
jellemző. Elég csak annyi, hogy nem épp kismama-barát üzemmódban
működött. Remélem az új hét, és a tartalmas hétvége elfeledteti vele a
múlt heti reggel 6-os ébredést, és áttérünk valami emberkímélőbb
időpontra. (És akkor talán sikerül gyakrabban jönnöm, mennem, olvasnom és kommentelnem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése