Egy ideje már észrevettük, hogy Máté alibizik. Ami annyit tesz, hogy ha
olyat csinál, amiről tudja, hogy nem (lenne) szabad,akkor miután
megcsinálta, elkezd terelni.
Konkrétan:
pl. tudja, hogy nem szabad a tv-t kapcsolgatnia. Ennek ellenére mindig
kapcsolgatja, volt is ebből már jó néhány konfliktusunk. Szokott olyat
csinálni, hogy úgy csinál, mintha kisautót tologatna, odatologat a
tv-hez, egy óvatlan pillanatban kinyomja, és megy is tovább autót
tologatni, mintha nem is ő lett volna a bűnös, hanem valami beosonó
manó. Ugyanez, amikor motorozást imitál, vagy egyszerűen csak téblábol,
kikapcsolja a tv-t, és hátratett kézzel, plafonra szegezett tekintettel
eloldalog, ha tudna fütyörészni, még azt is megtenné, csakhogy
bizonyítsa ártatlanságát.
De amiről ez az egész eszembe jutott, az a tegnapi eset, amikor
filctollal rajzolt papírra. Az egyik filcnek már leharapta a hegyét,
akkor meg is beszéltük, hogy ilyet még egyszer ne csináljon. Szóval
rajzolt, de amikor hátranéztem, láttam, hogy nyalogatja a hegyét.
Rászóltam, hogy MÁTÉ!!!! Ő ebből rögtön tudja, hogy tiltott dolgot
csinál, most is így volt, és mint aki nem is csinált semmi rosszat, a
papír fölé hajolt, és rajzolt. Sunyított:) Láttam, hogy az orra alatt
somolyog, és a szeme sarkából figyeli, mikor fordulok el. Amint
elfordultam, megint nyalogatta a tollat. Eljátszottuk párszor a fent
leírtakat. Aztán én nem bírtam nevetés nélkül. Együtt nevettük.
Itt épp az arcára rajzol:
Egyre inkább érzem, hogy partner a poénkodásban. Sőt saját maga is
generál vicces szituációkat. Ezek általában arról szólnak, hogy
tekergeti az orrunkat, vagy bohóckodik, és jót nevet magán, mi meg
rajta. Kíváncsi vagyok, hogy ha már fog tudni beszélni, mi mindent fog
összefecsegni. Meg fogunk szakadni a nevetéstől.
Bónuszkép a meggyleves evésről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése