Matyi legalább három napja abszolút hisztifőnök. Mindig nagy mestere
volt ennek a műfajnak, de a tegnapi előadása azt hiszem minden
képzeletet felülmúlt, és csak remélem, hgoy egyedi és
megnemismételhetőműsor volt. Kb. fél órával a hazaérkezésünk előtt
kezdődött az autóban. Akkor még nem sejettem, hogy mi fog még
következni, egyszerűen csak arra gondoltam, hgoy nyilván már Ő is
fáradt, (bár szokásunktól eltérően még pihenőt is tartottunk, ahol
kapott tiszta pelust is) és már éhes is, máskor is volt már ilyen, de
vacsi után újra szép volt az élet. Hát most nem így történt. Nem akart
vacsorázni, de nagy nehezen azért legyűrtük. De minden ott folytatódott
ahol abbamaradt. Semmi nem volt jó, csak a hiszti, és üvöltésés már
éreztem szétrobbanok. Hozzátartozik, hogy tényleg három napja nyűgös
volt, sokat nyafogott, de azért még kordában tartható volt a dolog. Az
éjszakákat már meg sem említem. Plusz tetézte a hangulatomat egy
menstruációs első napos nyűgösség, ilyenkor normál esetben sem vagyok a
topon, hát még kialvatlanul és fáradtan. És Máté csak hisztizett
kitartóan. Ez olyan igazi földözverős hiszti volt. Közben próbáltunk
valamenniyre kipakolni a táskákból, hogy haladjunk is, és legyen némi
heléy a szobában. Gondoltuk a fürdés majd enyhülést hoz. Nem hozott.
Ekkor már két órája folyamatosan nyafogott. Feri elmélete, hgoy fél órán
belül úgyis abbahagyja, már rég megdőlt, és bár nem volt nagy öröm, de
megint nekem lett igazam, hogy a mi gyerekünk az képes órákon át
kitartóan üvölteni megdöntve ezzel minden hivatalos elméletet dr.
Spocktól Suttogóig. Aztán egyszer csak elszakadt a cérna, és nem tudtam
megállj parancsolni a könnyeimnek.Ideges és mérges voltam, és
kétségbeesett, hogy nem tudom kezelni a helyzetet, és persze ilyenkor
felszínre törnek az egyéb sérelmeim is, aminek perszeaz lett a vége,
hogy Máté hisztije mellé még Ferivel is jól összevesztünk. Mérges
voltam, és tulajdonképpen most is az vagyok, amiért egy olyan helyzetbe
kerültem bele, amit egyáltalán nem akartam. Mindig is tudtam, hogy nem
rólam mintázták a türelem mintaképét, de amikor a gyerek mellett
döntöttünk, akkor ezt a döntést ketten hoztuk meg. Aztán jött ez a
milánói munka, ami egészen másképp indult, mint ahogy most zajlik, és ez
végképp betette nálam a kaput. Elveszve és egyedül érzem magam, és
tudom, hogy csak részben van igazam, és a munkahelyét nem hagyhatja csak
úgy ott a z ember, mégis úgy érzem, ha nem változik a helyzet, akkor
bármi megtörténhet. Szégyenlem, hogy nem tudom egyedül, higgadtan
viselni a dolgokat. Szégyenlem, hogy nem boldogulok egyedül.
Megpróbáltam, igyekeztem, de nem megy. Elfáradtam. És tudom, hogy
napközben mindenkinek dolgozik a társa, de ott vannak az esték, amikor
kicsit lehet lazítani, amikor megoszlik a felelősség, és tudom, hogy jó
kezekben van. Ha ez nincs, akkor olyan, mintha 24 órás szolgálatban
lennék, és abban is vagyok. De F. csak azt hajtogatja, hogy napközben
úgysincs itthon, és különben is pihenjek, amikor Máté alszik. De ez nem
így működik, mert valamit ennünk is kell, és nincs szakácsnőm, van egy
háztartásunk és nincs bejárónőm.
Sajnos amióta ennyit van távol, ez mindig vitatéma, persze miattam, és
hiába próbálom elfogadni, hgoy ennek most így kell lennie, de majd meg
fog ez változni és megint együtt leszünk, és minden jó lesz, nem
sikerül, és csak gyűlik bennem a csalódottság.
Aztán hogy teljes legyen az este, megint csőtörés volt valahol a
környéken, vagy nem tudom mi, de nem volt víz. Már amikor Mátét
fürdettük, akkor is kicsi volt a nyomás. Itt voltam az egész napos hőség
és utazás után megizzadva, kisírt szemekkel, és semmi másra nem vágytam
jobban, mint hogy a fejemre endegjem a zuhanyból a friss langymeleg
vizet. Erre este 10 után kerülhetett sor, rögtön azután, hogy a bolond
szomszéd áthajolva a teraszon rikácsolt mint egy őrült (egyébként az
is) mert őszerinte Mi zártuk el a vizét. (amit egyébként nem fizet, és
bírósági per is folyik ellene emiatt, de ez igen hosszú történet).
Persze Máté ekkora nagy nehezen álomba sírta magát, de amikor Feri
megemlítette neki hogy kihívjuk a rendőrséget, akkor abbahagyta.
(egyszer már kihívtuk, és akkor rájuktörték az ajtót, mert nem nyitották
ki. )
Úgyhogy ilyen hangulatban sikerült álomra hajtani a fejünket, és
csoda-e, hogy őrültségeket álmodom, és emiatt óránként felébredek?
Remélem az eső elmossa az bennem kavargó rossz gondolatokat, indulatokat
a világgal szemben, és bár a mai nap sem indult fényesen bízom egy jobb
napban, egy szebb folytatásban. Próbálom összeszedni magam,
összekaparni valahonnan régen lemerített tartalékaimat. De jól vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése