Máté alvamászó lett. Ami az alvajáró szinonímája az Ő esetében. Éjszaka
megint nyugtalan volt, és mint pár hete, megint csak az összebújva alvás
hozott neki vigaszt egyedül, az is csak átmenetileg. Egyszer viszont
ütemes koppanásokra ébredtünk és mint kiderült Máté kettőnk között
négykézláb állt az ágyban, egészen fennt az ágy hátsó támlájánál, és
verte bele a fejét. Persze sírt közben, de nem olyan igazi sírással, és
mindeközben még aludt is. Hogy miért verte éjszaka a fejét a falba (úgymond) sosem
fog kiderülni, lehet, hogy álmodott valamit és azért, bár nem tudom,
hogy egy kilenc hónapos mit tud olyar álmodni, ami miatt még álmában is a
falba kelljen verni a fejét. Lehet, hgoy az járt a fejében, hogy"Úristen, ezek a szüleim?" . Mindenesetre mókás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése