A házassági évfordulón kívül van még egy nap a naptárban, ami a MI
napunk, és az a mai. Igazából tarthatnánk a november 5-ét is, vagy a
március márnemtudomhányadikát, amikor először, illetve másodszor
kötöttünk ki egymás karjaiban egy egyetemi buli kapcsán, de akkor lett
belőle semmi,először az én, másodszor az Ő akaratából. Aztán volt
mosolyszünet, és egy hosszú nyár, és amikor visszatértünk az új tanév
kezdetére, akkor végérvényesen egymás mellett kötöttünk ki, és nem volt
többé visszaút. Ennek immáron 9 éve, Feri szerint ennyit gyilkosságért
adnak, de hát mit tegyünk vicces ember az én emberem.
Ezért (is) szeretem még mindig!
Ilyenkor eszembe jutnak a sétáink a jéghideg veszprémi éjszakában, a
hóba rajzolt minta a könyvtár előtt, amit igyekeztünk nem összetaposni.
A mézes teák, amikor betegen készültem a szerves kémia vizsgámra. A
harmadik hőtanvizsgám, ami ha Ő nem tartja bennem a lelket nem lett
volna meg. Az első születésnapi ajándékom, amit azóta is őrzök. És még
egy csomó minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése