Ez a nap más

A házassági évfordulón kívül van még egy nap a naptárban, ami a MI napunk, és az a mai. Igazából tarthatnánk a november 5-ét is, vagy a március márnemtudomhányadikát, amikor először, illetve másodszor kötöttünk ki egymás karjaiban egy egyetemi buli kapcsán, de akkor lett belőle semmi,először az én, másodszor az Ő akaratából. Aztán volt mosolyszünet, és egy hosszú nyár, és amikor visszatértünk az új tanév kezdetére, akkor végérvényesen egymás mellett kötöttünk ki, és nem volt többé visszaút. Ennek immáron 9 éve, Feri szerint ennyit gyilkosságért adnak, de hát mit tegyünk vicces ember az én emberem.

Ezért (is) szeretem még mindig!

Ilyenkor eszembe jutnak a sétáink a jéghideg veszprémi éjszakában, a hóba rajzolt minta a könyvtár előtt, amit igyekeztünk nem összetaposni.  A mézes teák, amikor betegen készültem a szerves kémia vizsgámra. A harmadik hőtanvizsgám, ami ha Ő nem tartja bennem a lelket nem lett volna meg. Az első születésnapi ajándékom, amit azóta is őrzök. És még egy csomó minden.