Pénteken

A múlt héten adtunk a szórakozásnak és a védőnő látogatása után felkerekedtünk és meglátogattuk egy kolleganőmet és az éppen 1 éves kisfiát. Régóta terveztük már hogy megyünk, de valahogy a nyár olyan gyorsan eltelt, és hol mi nem voltunk itthon, hol ők.  Kismamaságunk egy részét egymás melletti széken éltük meg, és ahogy a helyzet a munkahelyünkön áll egyikünk sem nagyon vágyik vissza, ők is egy másodikban gondolkodnak, ahogy mi. Ahogy mi, még ők is csak gondolkodnak.

Szóval felpattantunk a buszra, kicsit izgultam a 7-es vonalán mindig nagy a tömeg, és nem tudtam Máté hogy fogja ezt elviselni, de szerencsére nem volt semmi gond, sőt, a végére el is aludt.

A délutánunk nagyon jól telt, a két gyerek közül Dávid volt az aktívabb, de ő már járni tanul, ill. már jár is, és bőszen gyakorolja felemelt kézzel. Máté álmából felébredve csak felderítette a terepet, majd egyre bátrabban jött-ment, utánozta Dávidot. Aranyosak voltak. Végül már Máté hangja is megjött, és nagyban magyarázott.

Aztán Feri bejött értünk munkából és együtt mentünk haza, illetve hazavittek minket autóval. Máté beleülhetett Dávidka ülésébe, és azt kell mondjam nagyon jó kis ülés, teljesen beleszerettem. Rá is fogok keresni a neten, ha lesz időm. Amiből mostanában egyre kevesebb van, mert Mátét egy negyed pillanatra sem lehet egyedül hagyni, mert amint távolodni lát éktelen zokogásban tör ki. Nem tudom miért lett ez most nála így, de már egy hete ilyen anyás. Remélem hamar túl lesz ezen a korszakán, mert így elég nehéz vele létezni.

A héten újra nagyszülőzünk. Ha az időjárás úgy engedi itt is lesz egy babás találkozónk. Egyelőre hideg van, és zuhog az eső. Lehet emiatt is nyűgösebb most Máté, meg persze a fogak. Felül most már egyszerre jön a két első. Biztos nem kellemes.

Íme a két kisfickó: