Végre!

Régóta készült már Matyi a nagy műveletre, hogy a hátáról a hasára forduljon. Korábban már már megcsinálta egyszer-kétszer, de szerintem az csak véletlen volt,mert utána nem csinálta többet. Aztán sokat dolgozott, emelgette a kis fenekét, dőlt oldalra, de valahogy sosem akart sikerülni, hiányzott még egy kis lendület. De ma végre minden összeállt, a csillagok állása is megfelelő volt, hogy végrehajtsa hibátlanul a tettet. Nekem meg tátva maradt a szám, annyira precíz volt minden mozdulat. A siker annyira fellelkesítette, hogy aztán egész nap pörgött mint a körhinta. Talán ennek köszönhetem, hogy ebéd után 2 órát úgy aludt, mint a bunda, aztán még séta közben is lehúzott egyet. Remélem még éjszakára is marad ebből a fáradságból.

És úgy látszik ez a meglepetések napja, mert egy negyed almát reszelve úgy bepuszilt, hogy szinte még kevés is volt neki, pedig még csak most kezdtem el egy hete ízleltetni vele a levét, de tegnap nem tudtam eléggé levesre reszelni így került bele egy kis sűrű is, és megette, így ma már rögtön a sűrűvel kezdtük. Nem gondoltam, hogy ennyire ízleni fog neki.