Ügyintézés

Tegnap az ügyintézés napja volt, Feri szabadságon volt még, ill. csúsztatott. A polgármesteri hivatlaban kezdtünk, mert van egy peres ügyünk a szomszéd ellen. Mátét teli pocakkal indítottuk útnak, felszerelkezve teával és baracklével, ami most az új kedvenc és nagy hasznát vettük a hőségben, csak úgy csúszott le neki a fincsiség a torkán. Ennek köszönhetően sírás nélkül megjártuk az utat, ami azért 5 óra hossza volt összesen. Polg. hivatalban hamar végeztünk, Máté végig aludt. Utána a munkahelyemre mentünk, mert hamarosan lejár a tgyás-om, (vége a jó világnak), és a gyed-et külön kell kérvényezni, 2-szer 3 oldalon. A bárd, ami szerintem már régóta ott lógott a cég feje felett, legalábbis azóta amióta az amerikaiak megvettek minket mostanra kezdett el lecsapni, egyelőre egy 20%-os leépítés képében, ami olyan 20-30 embert jelent, attól függően, hogy melyik rétegből tervezik az elbocsátást. Mivel a bérköltség csökkentése a fő cél, így értelemszerően a felsőbb rétegből kevesebb ember egyenlő az alsó rétegből sok emberrel. Egy baj van, hogy az amcsik óta a felsőbb réteg nagyobb számúvá duzzadt, mint amennyire ez indokolt lett volna, szerintük csak a dr-el kezdődő nevűek a jó munkaerők, épp ezlrt ebből vettek fel jó sokat az elmúlt 2 évben. Persze nem utolsó szempont, hogy minél nagyobb a cégen belül a phd-sok aránya, a cég tőzsdei megítélése annál jobb, kint Amerikában. A bibi csak ott van, hogy alapvetően mi egy termelő cég vagyunk/voltunk, tehát szükség volna egy-két munkás emberre is, nem csak íróasztal mellett okos dolgokat kitalálókra, mert hiába a jó gondolat, ha nincs aki kivitelezze.

Szóval ilyen hangulatban érkeztünk, amikor a munkakedv minimális, viszont nagy találgatás, hogy kik lesznek a "szerencsések". És van persze ujjal mutogatás , fúrkálódás, helyezkedés, ami ilyen helyzetben még normálisnak is mondható. Szerencsére, elvileg engem ez most nem érint, devolt már néhány érdekes hózása a cégnek, lehet, hogy még én is belekerülök a szórásba.

Amiért mentünk sikeresen elintéztük, Máté mindenkit levett a lábáról, most különösen jókedvű volt , pedig alig aludt az előző éjjel. Bár volt akire csak ránézett, és lefelé görbült a szája pl. a 4 gyerekes főnökömben nem tudom mi rémísztőt láthatott. Lehet, hogy emlékezett rá, hogy a múltkor felébresztette békés álmából, és ezért orrolt meg rá.

Mindig felemás érzésekkel távozom, mert jó ott lenni kicsit a többiekkel, bár az idő mindig rövid, viszont mindig örülök, hgy nem kell ott lennem nap mint nap, és nem kell részese legyek mindannak ami most ott zajlik. És csak reménykedem, hogy mire eljön az idő a nagy visszatérésre, addigra minden más lesz, és szép és jó, mégha ez hiú ábrándnak is tűnik csak.