2008. május 7., szerda

Tévézik

Időnként rámtör, hogy elgondolkozom dolgokon. Most megint eszembe jutottak amiket korábban az a jó anyaságról gondoltam. Most is így gondolom, de most már azt is tudom, hogy én sosem leszek álmaim szereplője, és hogy azért még lehetek jó anya. Álmaim mintaanyája ( egyébként ismerek élőben ilyet, szóval nem csak holmi délibábot kergetek) elsősorban nagyon következetes. Én is próbálok az lenni, főleg a későbbiekben, de már most tudom, hogy egy fárasztó nap után nem egyszerű dolog a következetesség. Itt van pl. a tévé-kérdés. Tévézzen-e a gyerek vagy sem. Alapvetően nem vagyok a tévézés híve, persze pár gyereknek való műsort nyilván megnézhet, vagy mesedvd-t, de olyan sok rossz példát látok magam körül, és tényleg nem szeretném, ha az én gyerekem tévéfüggő lenne. Persze akkor itt jön képbe a kreatív anyuka (aki csak szeretnék lenni, de egyelőre, hát..., az elején vagyok még az útnak) aki tévé helyett mindenféle mókás dologgal próbálja lekötni gyermeke figyelmét. Gondolok itt kézműveskedésre, szerepjátékokra, stb...Már most is próbálom fejleszteni magam ezen a téren, szerintem kevés sikerrel. Sokat játszunk együtt Mátéval, "beszélgetünk", mesélek neki. De hát néha én is elfáradok, és ilyenkor nincs erőm a prüntyögésre, ilyenkor jó csak úgy feküdni az ágyon, miközben látom, hogy Máté szeme a tévére van tapadva. Ilyenkor csak arra van erőm, hogy elteszek valami kevésbé káros műsorra, és együtt nézzük, ahogy a kis koalamaci világgá megy a mesecsatornán. És közben tudom, hogy most döntöttem romba az elképzelésemet a jó anyaságról. Majd erőt veszek magamon, és magam felé fordítom érdeklődő kis buksiját, és játszani kezdünk. Ő pedig hálásan mosolyog, az én szívem olvadozni kezd, és máris teli vagyok energiával, és jöhet az újabb menet a randalírozásban. De azért ott marad a lelkiismeretfurdalás és a félelem, hogy mi lesz ha nem tudok majd elég következetes lenni, hogyha egy perc csendért bármit megengedek majd neki, (amit nagyon nem szeretnék). Van még mit tanulnom! De igyekszem Mátéval együtt felnőni a feladathoz. Remélem sikerül. De ez csak nagyon-nagyon soká derül majd ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése