Valamit elrontottunk

Tegnap valahogy nagyon elrontottuk. REggel még mosolygósan ébredt, bár az éjszakája nem volt tól jó. Mivel rohamtempóban kezdi kinőni a ruháit, gondoltam , most már illene beszerezni egy-két nagyobb darabot, így ezzel indítottunk. Vettünk is 3 aranyosat, tigriseset, medvéset, meg egy sima zöldet. Aztán mentünk Corába. Na mi odaértünk már gondoltam hogy nem fog simán menni, mert már az elején volt egy kis nyűgösködés, de amikor toltuk a kocsit akkor nyugi volt. Közben észrevettük, hgoy a pelusozó-szettját a kocsiban hagytuk. Brrrr. CSak reméltem, hgoy nem lesz rá szükség. Aztán az álmos nyőgösködésből ébrenlét lett, abból éber nyűgösködés, és én itt már nem tudtam a vásárlásra koncentrálni, csak hogy minél előbb végezzünk. Pedig ma vendégek jönnek, és arra is kellett volna vásárolni kajának valót. Szóval elkezdtem türelmetlen lenni, Ferire is, mert folyton visszadta a vásárlólistát, holott ő járt körbe, hogy összeszedje a cuccokat, én meg próbéltam Mátét egy kis türelemre inteni. Hiába! Eljött a pillanat, amikor mondtam Ferinek, hgoy kimegyek vele a babaszobába, és adok neki enni, ő meg szedje össze amit még kell. Kimentünk, akkor máté már üvöltött. Elkértem a kulcsot, bementünk, (tök jó a hely egyébként, jó hogy van egy ilyen szoba) Máté evett. Aranyos volt, ahogy sapkában nyomta, nem akartam már azt is levenni. Mondtam Ferinek, hogy ha végzett, hozza a pelusozóját. De mire Máté evett, kicsit megnyugodott, gondoltam hátha kihúzzuk akkor hazáig már ezzel a pelussal, de éreztem, hogy már elég tele van. Mire kijöttünk épp akkor végzett Feri is. Téptünk haza. Persze a vendégséghez valőnak a felét sem találtuk meg, mert nem tudtunk már arra koncentrálni. Hazafelé én megint megsértődtem egy megjegyzésen, nagyon rosszul esett, persze ezt már 100-szor tisztáztuk, hgoy nem úgy gondolta, de mindig rosszul esik, Feri szerint én értem mindig félre, lehet. Itthon peluscsere, addigra már a ruhája is pisis volt, úgyhogy ruhacsere, evés, és elmentünk a sparba beszerezni a hiányzó cuccokat. Azt jól bírta.

Na de mikor hazaértünk, mint akit megszállt az ördög. Egész du. csak sírt, nyöszörgött, bömbölt, és nem lehetett vele semmit sem kezdeni. Feri szerint a hideg miatt, szeritnem lehet hogy egy kis lelki terror is volt benne, hogy hagytuk először éhezni, aztán meg a pisis pelusban. Nehezen aludt el, és 3szor is fel kellett kelnem hozzá éjszaka.
Most nyugiban van, elvileg, de már előre rettegek, mi lesz ha itt lesznek a barátaink, ráadásul egy 3 éves kisfiúval. Remélem nem fogok végképp kiborulni. A zaj teherbírásom mostanára eléggé a minimumra csökkent.
Majd meglátjuk.