Tegnap olyan felemás napunk volt, délelőtt úgy nézett ki, hogy Máté az
újabban szokásos tündér formáját hozza. Ez egészen addig tartott, amíg
el nem kezdtünk készülődni, hogy megyünk a postára. Nem tudom mi nem
tetszett neki, de előadta a hisztis sírását, és nem akart semmiképp
nyugton maradni, hiába tettem ki a teraszra, szép napos idő volt, nem
volt jó neki, én meg nem tudtam készülődni. Már majdnem lemondtam a
postáról, amikor egyszer véletlenül nappal szemben raktam le a hordozót,
és gondolom a szemébe sütő nap miatt nem tudta kinyitni a szemét,
mindensetre bealudt.
A postán egy kedves néni elcserélte velem a sorszámát, így 7-el hamarabb
kerültünk sorra, ami jól is jött, mert a sok csipogás, ahogy hívják a
köv. ügyfelet, felébresztette Mátét. Mondjuk csöndben volt, nézelődött,
de ilyenkor mindig belémjön a para, hogy bármikor éktelen üvöltésbe
kezdhet, és az meg olyan ciki, főleg, ha nem tudom meg se vígasztalni.
Szóval kedves néni odaadta a sorszámát, én meg hálásan elfogadtam. Aztán
a postás néni agyondícsérte a fiatalembert, aki még mindig aranyosan
bámészkodott. Elmondta vagy 100szor, hogy milyen szép, (Amivel
maximálisan egyetértek) Én meg csak köszöngettem, és végül már tök ciki
volt, hogy agyondícséri a gyerekemet, de nem mondom, jól esett.
Aztán miután Máté ilyen jó gyerek volt felbátorodtam, és gondoltam
veszek még egy tv-újságot is, bár inkább csak megszokásból vesszük, mert
amit nézünk, az minidg fix időben van. Egy ember volt előttem, ezért
mertem beállni mögé. Kár volt, mert jól felhőztam magam. Az a baj, hogy
délidőben tele van a város (a posta is) öreglányokkal, akik tökre
ráérnek cseverészni. Az előttem álló nyanya is képeslapot válogatott, de
elmesélte, hogy melyiket kinek veszi, és annak mikor van a névnapja, de
akkor már húsvétosat is vesz, ha már itt van, stb, stb..., azt
gondoltam megütöm. Megjegyzem ilyen esetben ha tudom hogy válogatok,
akkor magam elé engedem a mögöttem lévőt, amíg ki nem választom, hogy
mit szeretnék. Persze bunkó múdon ő már beüttetett a gépbe valmi
szennylapot, így én szóhoz sem juthattam, amíg meg nem nézegette az
össze sképeslaot, névnapostól a húsvétosig. Már azon voltam, hogy
otthagyom, mire nagy nehezen döntött, gondoltam most már kivárom. De még
akkor kezdődött a "Milyen meleg van, tiszta nyár" című fejezet, na és
ekkor már nem bírtam tovább cérnával,muszáj volt szóvá tennem, hgoy ezt
talán később is meg lehetne vitatni, mert itt állok már 10 perce, és
baromira nem érdekel, hogy hány radiátorból fűtenek a postán, és hogy a
néni emlékei szerint mikor volt ilyen meleg utoljára. Nem voltam
szerintme olyan durva, de a néninek nem nagyon tetszett, de sértődött
arccal gyorsan távozott. Hát a k.... a....-t, ne tartson már fel.
Ma könyvtárba megyünk, remélem Máté jobban fogja viselni, mint
tegnap.Hiába volt tök szép idő, miután hazajöttünk nem akart semmiképp a
teraszon maradni, még velem sem, aztán délután elég nyűgös volt, de
aztán este megint bealudt az apjával fürdés után. Próbáltam 9kor még
megetetni, de úgy aludt, hogy nem evett semmit, és felébresztei sem
lehetett. De szerencsére nem ébredt csak 3kor fel, hogy éhes, így ma is
aludhattam egy viszonylag hosszút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése