Napok

Két napig azt gondoltam tök jól vagyok. Aztán ez az érzés gyorsan semmivé lett. szerdán még tök jó volt minden, és az új alvási technikámnak köszönhetően jól is aludtam. Voltam Amrinál. Most már nem romantikásodtam el annyira mint a múltkor. Furcsa is volt, és még most is az, hogy egyáltalán nem hiányzik a munka, eszembe sem jut, hogy tennék valamit. Remélem azért egyszer visszajön a munkakedvem. Bár mindig olyan sok rosszat mondanak, amikor bent vagyok, mindenki panaszkodik, hogy lehet, ezért sem hiányzik.

Tegnap Feri elvitt doktorbácsihoz. Jó, hogy most már hoz meg visz mindenhová, ahová csak teheti, mert nem nagyon kényelmes már az utazás. Hétfőn valószínű kiderül mikor lesz Fecsó szülinapja. Lehet, hogy már csak pár napunk van addig. Még belegondolni is félelmetes. De persze nagyon kíváncsi is vagyok. Meg azért jó lesz már, ha nem nyomja szét mindenemet. És hátha utána ez a fránya savasodás is elmúlik. Nagyon remélem.

Ma kimostam Fecsó maradék ruháját. Aztán vasalás, főzés. És tervezem a kórházi pakkom véglegesítését is. Ez lehet csak holnapra marad:)