Most
már tényleg szinte mindent beszereztünk Fecsónak, ami nagy és fontos.
Most már csak a rendezgetés, a pakolászás, a kisruhák mosása-vasalása
van hátra, meg néhány apróság, és olyan dolog beszerzése ami nem
létszükség. És persze a kórházi pakkom nincs még kész. Azt mondják
ilyenkor már azon kéne ücsörögni, és várni, mikor dönt Fecsó az élet
mellett. Ez azért szerintem túlzás. Még csak a 34. hétben van. Maradjon
csak még odabent egy picit! A kiságy bent van a hálóban, benne alszik a
plüss nyul, csak hogy szokjuk a látványt. Furcsa...., még mindig.
Ma nagy
családi vendégeskedés volt, van, és lesz, Feri szülinapját üljük, és
megmutattuk a nagyszülőknek, hogy mi mindent kapott eddig Fecsó.
Odavoltak.
Fecsóval
most már elég nehéz az élet. Estére akkor is halálosan elfáradok ha nem
csinálok semmit. Úgy elnehezedik a pocakom, mintha legalábbis mázsás
súlyt cipelnék. Pedig csak 6.5 kg plussz van rajtam. Ha ülök akkor egy
idő után Fecsó kinyomja a bordámat. A nyelőcsövem pedig most már
folyamatosan rossz. Hű lett a Rennie. Aludni hol jobban, hol kevésbé jól
tudok, leginkább csak a forgolódással van bajom. De nincs már sok
hátra, pár hét és már csak emlékek maradnak ezek a napok, és megszűnik a
mi kis szimbiózisunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése