Sikerült
túl lennem a náthán. Remélem Fecsót sem viselte meg nagyon. Most már
nem sok idő, és találkozhatunk vele. Most úgy vagyok vele nem bánom,
csak legyen már kint. Néha nagyon szenvedés már ez a szimbiózis,
mindenhol nyom, és a torkom még mindig savasodik. Valami acélbetkót kéne
beleépíteni. Máskor meg megrémíszt a tudat, hogy mindjárt 3 főssé nő a
mi kis 2 fős családunk. Aztán van amikor nem is Fecsótól félek, meg a
felelősségtől, hanem a műtéttől. Hogy majd fájni fog, hogy szar lesz
utána, hogy el leszek gyámoltalanodva.
Az
éjszakáim nem túl jók mostanában, most már stabilan kétszer kelek fel
minden este, és közben is nehéz egyik oldalról a másikra fordulni,
plussz ez a hidegfront mindig szar, mert ilyenkor nagyon fájnak a
sebhelyeim, és nem tudom, mikor miért fáj a hasam. Aztán most már
keménykedik Fecsó is, ami természetes. Kíváncsi leszek a csütörtöki
ctg-re mit mutat. Mostanában nagy parádé van odabent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése