Január

 Hát ez a január elég nyögvenyelősen halad....

Az, hogy  az elmúlt évtized legnagyobb havazását éltünk meg a hónap elején, az szerintem mindenkit kimozdított a komfotzónájából. De hogy milyen indulatokat képes szülni pár az a pár napos havazás, az igazán elképesztő. Hirtelen mindenki a legnagyobb hóban akart egy évre bevásárolni, piacozni, jönni-menni, és legyen minden tiszta és hómentes mostazonnal, és mindenhol! Bevallom, engem borzalmasan zavart már egy nap után ez a rengetegsok vekergés, ami csak úgy ömlött a médiából.

Nálunk nemigen okozott fennakadást. Mindenki eljutott reggelente a helyére, kicsit korábban keltünk, időben indultunk. Még én is eljutottam a munkahelyemre gond nélkül, pedig én már a városhatárban dolgozom, amerre a madár se jár. 

Ilyen szép nagy hó volt a munkahelyem udvarán. Olyan szépek voltak ezek a fenyők. 

Ahogy a teraszunkról csúszott le a hó a múlt hétvégén. 

A havat még csak-csak túl is éltük. Ami aztán nagyon rosszul esett, az inkább az elmúlt napok jeges hidege. Nem szeretem a hideget. Nem szeretek fázni, és nem szeretem, amikor már olyan hideg van, hogy nincs kedvem kimozdulni sem. Pedig a héten ilyen volt! Brrr... de remélem most már jobb lesz. 

Olyan hideg volt, hogy Marci még a fociedzést is kihagyta, mert azt mondta ilyen embertelen körülmények között ő el nem megy edzésre megfagyni. 

Úgyhogy azon kívül, hogy eljártunk dolgozni meg iskolába nem sok mindenn történt. 

Fájt is a fejem már vagy 3 napja, szerintem a hidegtől. De ma már úgy készültem, hogy megyek futni, mert már nincs olyan dermesztő hideg, és bár csak kicsit futottam, mert sötétben ilyen félig jeges járdákon nem akartam hazárdírozni, de olyan jól esett. 

A hónap eseménye viszont az, hogy tegnap este fél 10 körül, amikor hazafelé tartottam, az utcasarkon parkolt a mi régi kisautónk, Misike! Úgy meglepődtem, hogy először el sem hittem, úgy hívtam fel FErit, hogy mi is volt a rendszáma pontosan. És valóban Misike volt! Látszólag méág mindig szép állapotban van, pedig nem fiatal már :-) 

Lehet, hogy újra visszaköltözött a környékre. Bár ma nem láttam hazafelé jövet. 

Milán már teljes lázban ég a márciusi sítábor miatt. Engem meg ezzel halálra idegel. De most kitaláta, hogy venne pár síórát még indulás előtt, azt hiszi ezzel megnyugtat. Nem nyugtat meg. 

Máté torinói versenye is a nyakunkon van. Repülővel mennek. Ez is egy első alkalom lesz. Sosem repült még egyedül. Szóval izgalmas időszakok következnek. Leginkább aggódással teli időszakok.