2026. január 7., szerda

 Ha rajtam múlna akkor a télnek mai nappal vége is lenne. Túl vagyunk az ünnepeken, volt már hideg, esett egy jókora mennyiségű hó, van ahol nem is egyszer, szóval aki akarta, már kiélvezhette az előnyeit, most már jöhet a tavasz. 

De hát nem rajtam múlik.  :-) És tudom, hogy kell a földnek a hó, meg a folyóknak, és próbálok is eképp gondolkodni, de elég neház két fázás között. 

A szilveszter este után az elmúlt napokban kaptunk még mi is havat, itt a fővárosban is. Ez eléggé ritkaságszámba ment az elmúlt jó sok évben. volt olyan, hogy esett egy délután, de aztán gyorsan elolvadt másnapra, olyan is volt, hogy hazamentünk Ózdra, és ott volt hó, tudtunk szánkózni, de itt Pesten nem volt semmi. 

Amikor az utóbbi években szánkózni mentünk, akkor Visegrádig el kellett mennünk, hogy értékelhető havat lássunk. 

Na de most! Tegnap délután már elkezdett nagyon esni, és esett is kitartóan késő estig. Nem tudom meddig, de lefekvéss előtt még javában esett. Reggelre szép nagy vastag, pihepuha hótakaró borított mindent. Kicsit izgultam, hogy fog-e járni az én buszom, ami nem a főútvonalakon halad a belváros felé, hanem épp ellenkező irányba, de nem volt gond, ha lassan is, de jött és haladt. 

Meglepő volt reggel a lépcsőről egy jó bokán fölül érő hóba huppanni. Ritka élmények egyike ez. Szép volt mág reggel a város, még forgalom sem nagyon volt, sok helyen még érintetlen volt az éjjel lehullott hó. Aztán ez napközben eltúródott, meg meglatyakosodott, délután már nem volt szép. 







Tegnap hóesésben futottam, ami odafelé nagyon hangulatos volt, szállingózó hópihék, meg idill, visszafelé meg jeges szél, arcomba karcoló hópelyhek... 

És két régi hólapátolós kép, még 2010 jánuárjából. Nagyjából akkor volt mifelénk ilyen igazi sokáig megmaradó örökké lapátolnivaló hó. 



2026. január 6., kedd

Évkezdés

 Mondhatnám, hogy úgy elszaladt a téli szünet, hogy ihaj, de igazából nem így érzem. És én még ráraktam két nap pluszt, nekem ( meg Ferinek is) csak holnap kezdődnek a munkás hétköznapok. Mondjuk pont ebből a két napból még lehetett volna több, de mindegy. Én már nagyjából 30-án azt éreztem, hogy iszonyat hosszú ez a szünet, a pláne a gyerekeknek, ők látványosan kínlódtak itthon. Azokon a napokon ráadásul igen cudar volt az idő, nagyon kimenni sem lehetett volna, nem is mentünk csak módjával. Tehettünk volna valami kirándulást a hegyekbe, de igazából nem volt kedvünk a hidegben kóborolni. Évről-évre egyre rosszabbul viselem a hideget. Én felvetettem ugyan még karácsony előtt, hogy elmehetnénk valahová a szünetben pár napra, ahol csak egy hangyányival is melegebb van, én Fiume-ra gondoltam, de valahogy nem jött össze, kifolytak a napok az ujjaink közül.  

Kirándulás helyett így viszont jutott idő olvasásra, filmnézésre, amire egyébként nemigen. 

A szilvesztert a barátnőmékkel töltöttük, nyugalomban, békességben, kiraktunk egy ezres kirakót, és gyönyörködtünk az évbúcsúztató hóesésben. Nagyon érdekes látvány volt, ahogy mindenki hirtelen megörült és előkerültek a szánkók, meg a gyerekek. Mi csak az ablakból néztük a kisgyerekeseket az utcán. Bevallom, nem bántam, hogy éjnek évadján nem kellett már levadászni a padlásról a szánkót, hogy moströgtön menjünk szánkózni, mint ahogy ez  kicsi korukban biztos lett volna. 

Aztán az év elejét kicsit meghúztuk kultúrális szempotból. 

Január 1-jén este megleptem a barátnőmet egy operett gála előadással, mert a múltkor, amikor a Klebersberg Kúriában voltunk a Mácsai előadáson, ott szóba került Bartók és Kálmán Imre barátsága, és hazafelé sokat beszélgettünk a Csárdáskirálynőről :-) Érdekes tapasztalás volt, de nem rossz, csak furcsa, nem ilyenfajta rendezvényeken és előadásokon szoktunk részt venni alapból, de jól éreztük magunkat. 



3-án Ferivel mentünk színházba, az Örkényben néztük az Azt meséld el, Pistát!. Én már láttam ezt a darabot a barátnőmmel évekkel ezelőtt, és akkor nagy hatással volt rám, szerintem nagyon jó átlényegülés. 

Vasárnap évadzáró/évadnyitó családi focijuk volt a fiúknak, ők oda mentek. 

Ma délelőtt megnéztük Ferivel a Klimt kiállítást. Érdekes volt, és nagyon informatív. 


A mekiben ebédeltünk. Aztán arra jöttünk haza, hogy meghalt Tarr Béla. Úgyhogy a délutánt a tiszteletére a Werckmeister harmóniákkal töltöttük. 

Holnap már vár a munka :-) Nem bánom egyébként. Elég volt ebben az évszakban ennyi itthon.