Idén tanévtől Máté felkerült egy nagyobb zenekarba, aminek már a neve is igen komolyan hangzik, Szent István Ifjúsági Filharmónikusok, ( vagy vmi ilyesmi) hát még a mögötte lévő munka. A zenekar egy nemzetközileg is méltán elismert ifjúsági zenekar, és ahogy a bemutatkozójukban írják, 2024-2026-ig a kitüntető Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet is birtokolhatják.
Na ide kezdett el Máté járni idén ősszel. Nagy izgalommal, de nagy büszkeséggel is, mert bár nyüszögött kicsit, hogy itt már többször van próba, és hosszabb is, meg úristeeeeen, milyen darabok vannak, és mutatja a kezével, hogy milyen vastag kottákból játszanak, de azért látszott rajta, hogy nagyon örül, hogy részese ennek az egésznek.
Ezt már csak onnan is sejtem, hogy tulajdonképpen panasz és zokszó nélkül jár(t ) rendületlenül a próbákra, mert mint kiderült nagyon gyorsan, nov-4-én már fellépésük volt. Rövid volt az idő, sok a gyakorolnivaló, így már szeptember első hetében tudták, hogy az őszi szünetet végig fogják próbálni. Ez azt is jelentette, hogy az idei őszi utazásunknak lőttek, de hát mit van mit tenni... csak asszisztálni tudunk mindenhez, nincs más dolgunk.
Sokszor írtam már, és sokszor beszéljük itthon is Ferivel is, meg nyilván Máténak is mondjuk, amikor befogadó kedvében van, hogy milyen büszkék vagyunk rá, hogy ilyen elhivatott, és amit kitalál, kigondol, azt úgy csinálja, majdhogynem erőn felül. Vagy legalábbis nekem ez már bőven erőn felül lenne, hogy még az iskolai szünetemet is rááldozzam. ( Volt egyébként a szünetben szalagavatós táncpróbájuk is, amiatt mondjuk puffogott, ebből látszik, hogy a táncolás azért nem annyira a kedvence. :-D)) De ilyen elhivatottsággal jár pl. nyáron evezni is, hogy képes 6-kor, fél7-kor felkelni, hogy a kora reggeli edzésre kiérjen.
Szóval tényleg sokat készültek, és Máté nagyon lelkes volt, mindig újságolta, hogy mi történt a próbán, hogy megérkezett a japán-magyar vendégzongorista, aki ( állítólag) világhírű. Egész pontosan az szerepel a koncertleírásban:
" A mostani koncert célja, hogy a zenekar megmérettessen a budapesti zenei élet egyik legikonikusabb koncerthelyszínén, a Liszt Ferenc Zeneakadémián, ahol egy világsztár, Kaneko Miyuji közreműködésével ad egy gyönyörű orosz romantikus programból álló hangversenyt."
M. Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen
P. Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny
A. Borogyin: 2. szimfónia
Szólista: Kaneko Miyuji-zongora
Közreműködik: a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címmel kitüntetett
Szent István Király Zeneiskola Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Horváth Gábor és Vucskics Ádám
Hát így történt, hogy Feri születésnapja után 1 nappal, szinte születésnapi ajándékként a Zeneakadémia nézőterén találtuk magunkat, életünkben először úgy, hogy Máté is a színpadon zenélt. Elég menő volt!
Fel is vettem a szép piros cipőmet eme jeles alkalomra. :-)
Hogy mennyire központi helyen volt ez a fellépés Máté tudatában, azt jól mutatja, hogy elújságolta az evezősklubban, hogy lesz ez a hangverseny, és az evezős barátai/barátnői közül 8-an el is jöttek meghallgatni. Mikor mondta Máté, hogy már lehet jegyet venni, és hogy én vettem-e már, ( akkor még nem), mondta, hogy bezzeg az evezős haverjainak már van jegyük. :-) Nekünk is lett. És okosan úgy vettem jegyet, hogy szemmel tudjam tartani a srácokat az oldalerkélyen :-)
Nekem ettől úgy elszorult a szivem, hogy milyen cukik, hogy eljönnek ilyen sokan egy hangversenyre, csak mert tudják, hogy Máténak ez fontos. Teljesen meghatódtam.
A koncert nyilván parádés volt! Nagyon klassz darabokat játszottak, pont olyanokat, és pont annyit, ami befogadható volt. Tényleg klassz volt.
Nagyon jó helyen ültünk, még Mátét is láttuk, aki bár újoncként a hegedűsök hátsó sorában ült, de ez nem vont le semmit sem az ő teljesítményéből, sem a mi büszkeégünkből.
A zongorista valóban elképesztően játszott, a középpáholyból jól láttuk, ahogy elképesztő tempóban üti a billentyűket.
 |
| Bal szélen kék nyakkendőben Máté |
Nagyon szép este volt. Nem vártuk meg Mátét, siettünk haza, mert Marci nem jött, nem akart, és egyedül volt itthon. Meg késő is volt már. Okosan, én nem a piros tipegőmben mentem, azt csak ott cseréltem át, aztán meg vissza, mondhatnám, hogy féltettem az út porától, ami igaz is, de inkább a biztonságos célbaérkezés vezérelt :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése