Kicsit bedaráltak minket az iskolás hétköznapok... pedig a zeneiskolás órák még csak a jövő héten kezdődnek. De ezen a héten voltak szülőik, megbeszélések, egyeztetések, és még a jövő hétre is maradt.
De még a nyaralós irományaimnak sem jutottam a végére, úgyhogy bele kell húznom...
Ott tartottam, hogy fájó szívvel ugyan, de kíváncsian az előttünk álló kalandokra, magunk mögött hagytuk Montenegrót. sosem gondoltam volna, hogy Bosznia ennyire lázba fog hozni egyszer. Keveset is tudtam róla, szó mi szó, amit igen, az is leginkább a Balkáni-háború idejéből származik, illetve nyilván a szarajevói merénylet, ami rögtön beugrik. De hogy ennyire el fog varázsolni ez a kulturálisan és vallásilag is ennyire megosztott ország sosem gondoltam volna.
Ennyit elöljáróban.
Másnap reggel nem indultunk olyan korán, mire kiokoskodtuk, hogy a google által javasolt két út közül melyiket válasszuk, azzal mondjuk eltelt egy kis idő. Az egyik út fölfelé vitt, nekem ez lett volna a szimpibb, de csak azért, mert az öbölnek azon a felén nem jártunk, és mert az az út (állítólag) a Piva-kanyonon vitt volna keresztül, ami bizonyára eszméletlen szép lett volna, ha erre megyünk. De ez valamivel hosszabb volt talán, és kanyargósabb, Ferinek a telója meg eleve a HercegNovi felé menő utat javasolta, úgyhogy végül erre mentünk. Ennek én egy buktatóját láttam csak, hogy Herceg Novi felé megint belecsúszunk valami dugóba. Volt is dugó, de nem akkora, mint pár nappal korábban.
A kompról még egy utolsót pillantottunk az házunkra és az öblünkre. ( meg a hegyeimre :-))
Montenegróból ebben az irányban pikkpakk ott voltunk a boszniai határon, és gond nélkül át is suhantunk rajta. Semmi fennakadás nem volt, még csak várakozás sem.
Bosznia 1992-ben vált függetlenné, de a szerb-horvát-bosnyk etnikumok között feszülő ellentét véres háborúhoz vezetett. A békeszerződést követően Bosznia területét a Bosznia- Hercegovinai Föderáció, egy egységes Szerb Köztársaság alkotja. Ennek köszönhető, hogy amikor átléptük a határt, akkor zavaró módon nem Bosznia-Hercegovinában üdvözöltek minket a táblák, hanem a Szerb Köztársaságban, és végig az út mellett szerb zászlók lobogtak jó darabig.
Csak jóval később, szinte már Mostar környékén találkoztunk először a bosnyák üdvözléssel.
Aztán jóóóó sokáig mentünk a boszniai kietlen hegyek között.Fura volt, hogy a semmi közepén kis árusok mézet, fokhagymát, szörpöt árultak az út szélén.
Kopár, növénytelen hegyek között kanyarogtunk, kőből és sziklából volt bőven. Csak később, már itthon olvastam a wikipédián, hogy Bosznia területének csupán a 3%-a áll mezőgazdasági művelés alatt. Hát nem csodálkozom rajta...
Piramis alakú hegyek
Alapvetően úgy terveztük, hogy Mostar előtt megnézzük Blagajt, egyrészt mert a szállást csak valamikor 2 körül lehetett elfoglalni, másrészt meg miért ne :-) Blagaj egy muszlim szent hely, de a mostari szállásadónk javaslatára még egy megállót beiktattunk, mert azt mondta, nem messze van egy középkori kőváros is, amit érdemes megnézni, ráadásul magyar vonatkozása is van, mert a város erődjét Mátyás király uralkodásának idejében kibővítették és végvárként működött. Így kerültünk
Pociteljbe.
A legmelegebb déli napsütésben értünk ide, gondolhatjátok, mekkora volt a fiúk lelkesedése, hogy ki kell szállni a légkondis autóból. :-) Nagyjából semekkora. És amikor felnéztünk az erődtoronyra, hogy oda kell felmenni, na akkor aztán volt nemulass.De végül beletörődtek, és tulajdonképpen eseménytelenül végig is tudtuk sétálni a várost.
A kanyargó Neretva, az óratorony, és a mecset.
Nyuszifüles kaktusz.
Az erődtoronnyal szemben volt egy kilátóterasz, nagy nehezen oda is kitaláltunk, igaz, kicsit bolyongtunk a kőházak között, mert nem volt egyértelműen jelezve hogy hol merre. Ez a hiányos kitáblázás úgy látszik amolyan balkáni szokás. A kicsik nem is jöttek már ide velünk, hanem leültek egy fa tövébe a lépcsőre, hogy ott megvárnak.
Még építés alatt van, és az alsó szinten valószínű valamilyen kiállítótermek lesznek majd.
Lefelé beültünk egy kávéra és egy üdítőre a parkoló melletti büfébe. Életmentő volt. És volt wifi is, amin frissíteni tudtuk a további útvonalakat. Kicsit megpihentünk az árnyékosban, elmentünk mosdóba, és Blagaj felé mentünk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése