Balkán kalandok 3.- Blagaj és a derviskolostor

 Blagaj szinte már Mostar szomszédságában fekszik, tehát Mostar felé egyáltalán nem volt kitérő. 

Itt található a Buna folyó forrása, mely egy hatalmas, 200 méter magas sziklafal tövében, karsztforrásként tör a felszínre. Ez Európa legbővizűbb karsztforrása. A táj és a folyó szépsége a török szultánt is elbűvölte, és a forrás fölé a sziklába egy derviskolostort építetett a 16. században. 

A parkolótól néhány percnyi sétával érhetjük el a kolostort, utunkat végig bazársor övezi, a folyó partján pedig végig éttermek, kávézók várják a turistákat. Igazi ízelítő abból a csodavilágból, amit aztán a később tapasztalunk az országban. 

A kolostorban már nem élnek dervisek, de belépni csak a muszlim előírásoknak megfelelően lehet, azaz, a cipőt kint kell hagyni, és a gyerekeket leszámítva hosszú nadrágot kell viselni, illetve a nőkneka fejüket is be kell takarni. Mi készültünk ugyan hosszú nadrágokkal, de a bejáratnál mindenkinek, akinek nem megfelelő az öltözete kendőt adnak, így a nadrágokat nem vettük elő, egyszerűbb volt magunkra tekerni egy-egy  kendőt. 

Minden helyiségben ki volt téve a Korán, ami nem érintheti a földet. 

Itt találkoztunk először nyakig feketébe öltözött nőkkel. Milánnak ez nagyon furcsa volt, és ezen szokást, és mindent, ami a muszlimsággal együtt jár a következő napokban még sokszor át kellett beszélnünk. Többek között azt, hogy ez miért jó ezeknek a nőknek, miért nem mondják, hogy nem akarnak így élni, miért nem hagyják ott a férjüket, és egyáltalán.  Bevallom néha neház volt igazi választ adni a kérdéseire, hiszen én magam is némileg furának és disszonánsnak érzem, hogy a 21. században efajta vallási fanatizmusban még lehet élni. Mindemellett elfogadom a nézetüket, még ha meglehetősen furcsa érzés közöttük lenni, velük sétálni egy úton úgy, hogy én a kis rövidnadrágomban baktatok elöl valamelyik gyerekkel, míg ők szigorúan öltözve, a férjük mögött mehetnek csak. 

Itt találkoztunk testközelből azokkal a hívőkkel is, akik a szobába lépve Mekka felé fordulva szertartásosan letérdeltek és elmondtak egy imát. 

 

A Buna forrásbarlangja. 

Nem volt egyértelmű, mert hogy hogynem, nem volt kiírva semmi, de ezt már szinte meg is szoktuk, hogy hogy lehet oda bejutni, csak láttunk egy kis csónakot, amit elnyelt a barlang. De a csónakot a mi oldalunkon hiába vártuk vissza, nem jött, míg végül kiokoskodtuk, hogy az csak a túloldalról közlekedik. Átmentünk ugyan a túloldalra, de mivel csak 1 db 4-5 fős csónak járt ki- be a barlangból, és 1 menet legalább 10 percig tartott, úgy döntöttünk nem várjuk ki a sorunkat, mert az lett volna vagy másfél óra. Az sem volt világos, hogy ez benne van-e a derviskolostor árában, mert elvileg azon kívülről lehetett megközelíteni a hevenyészett kikötőt, vagy külön kell a barlangért fizetni, és ha igen mennyit. Mondom, tájékoztatásban még van hová fejlődni :-) 

Gyönyörűszép türkizszínű volt a folyó, azt gondoltam ilyen szín nincs is a világon. Aztán rájöttem, hogy van, mert az egész Neretva ilyen gyönyörű zöldeskékes színben pompázik egész hosszában. 

De csónakázás nélkül is megérte átmenni a folyó túloldalára, mert remek rálátás volt innen a sziklafalra és a kolostorra. A folyó most nem volt olyan bővízű és nagy sodrású, mint amit korábban képeken és videón láttam, itt is érződik az idei  szárazság. Állítólag nagy vízállásnál a parti éttermeket el szokta mosni a víz. Ez a veszély most nem fenyegetett. 

A szikla tetején a város felett egy középkori vár romjai is láthatóak. Az autóból jól láttuk, és fel is lehet menni oda. Nekünk most nem volt erre időnk, másrészt az internet szerint a kijelölt turistaútról nem lehet letérni, mert felderítetlen taposóaknák lehetnek a hegyoldalban. hát mit ne mondjak... ez nem volt túl kirándulásra csábító. 

Innen már csak egy rövid autóútra volt Mostar.