Balkán kalandok 4. - A gyönyörűséges Mostar

Rettentő hideg lett erre a hétvégére, nagyon nehezem esik, mármint a lelkemnek pulóvert és kabátot venni, pedig a reggel már elkél. Tegnap reggel Milánnak meccse volt Csepelen, oda mentünk, ma pedig Mátéval vásárolni, mert nadrág meg pulóver kellett neki. 

Ilyen szeles hidegben rendezgettem egy kicsit még a nyaralós képeket, ( még mindig nem értem a végére 😱) és olyan fura látni, éppen egy hónapja voltunk Mostarban, ahol még olyan nagyon meleg volt, hogy ihaj :-) 

Ha valamit nagyon vártam a nyaralás alatt, akkor az egyik az Mostar volt. Bár nagyon-nagyon nem voltam jólinformált, de azért nyilván olvastam a városról korábban, meg hallottam is róla, és bármilyen olalra is akadtam, mindegyik nagyon pozítivan írt a városról. 

És valóban, Mostar tényleg egy CSODA. Így nagybetűvel. 

Ha Mostar, akkor Öreg Híd. A város ikonikus hídja, amit még az Oszmán Birodalom idejében  építettek a törökök, hogy megkönnyítsék maguknak a szállítást a Neretva két partja között. A hidat 1993-ban lebombázták, mint egyébként minden Neretva fölött átívelő városi hidat is. A várost szinte teljesen megsemmisítő összecsapásokra azután került sor, hogy a muzulmán bosnyákok és a keresztény horvátok vállvetve harcoltak a Mostar városát bombázó szerbek és montenegróiak ellen 1992-ben. Egy évvel később azonban már egy olyan  konfliktus robbant ki a bosnyákok és a horvátok között, ami tulajdonképpen földig rombolta a várost.Nemzetközi segítséggel építették újra a várost, és az 1567-ben épült lerombolt Öreg -híd újjáépítéséhez magyarok is hozzájárultak, mégpedig a magyar Sfor alakulat katonái emelték ki a folyóból a híd darabjait. 

A városban látszólagos béke van, de az egymástól  elhatárolódás ma is megvan, a híd egyik oldala jellemzően katolikus horvát nemzetiségű, míg a túloldal leginkább muzulmán bosnyák.  A bosnyákoknak és a horvátoknak külön egyetemük és labdarúgó csapatuk is van. Az erőfitogtatás egyik jelképe szerintem,  hogy a Hum hegyen a horvátok felállították a 33 méter magas, nagy keresztet, amely a kereszténység 2000 éves évfordulójára készült. Mindenhonnan látni lehet. Már útban a város felé is ez volt az első, amit megpillantottunk. 

Mi a horvát oldalon aludtunk. Abból következtettünk erre, hogy a sarkon állt egy hatalmas tornyú katolikus templom. 

Elfoglaltuk gyorsan a szállást, ami nagyon jó helyen volt, párszát méterre a központtól, az Öreg-hídtól, és nagyon klassz is volt, 3 szoba meg egy hatalmas nappali, modernül berendezve. Szuper volt, tényleg. 

Kicsit szusszantunk és már mentünk is be a városba. 

Az Öreg-híd két oldalán van a városi bazár, ami maga a csoda. Szebbnél-szebb kelmék, csetreszek, lámpások, szőnyegek, kávéskészletek, teakészletek csábítják a turisták rengetegét. Olyan, mintha az ember tényleg egy mesébe csöppenne, hiszen itt van Aladdin -csodalámpása, repülőszőnyege, Seherezádé kendője :-) 

A csodálatos Öreg-híd. Telistele turistákkal. Nyári időszakban előszeretettel ugrálnak bele vállalkozó kedvű fiatal férfiak a folyóba, miután összekalapoztak némi pénzt a bámészkodóktól. Mi is elcsíptünk egy ilyen ugrást. Bár több volt a készülődés, mint maga a produkció, mégis félelmetes volt végignézni. 

Egy kedves ismerősünk néhány héttel korábban járt itt, és ő ajánlott egy jó kis házias, és olcsó éttermet a Neretva partján, mi pedig megfogadtuk a tanácsot, és ide mentünk vacsorázni.  Sültes tálat kértünk, és valóban jókora adagot kaptunk. Közben néztük a folyót, a naplementét, jó volt a nyüzsgő nap után egy kicsit távolabb a nyüzsgéstől megpihenni és telerakni a hasunkat. 

A fiúk az Öreg-hídon. 

Vacsi után még lementünk oda le a folyópartra, de mire leértünk, addigra jól ránksötétedett, de így legalább kivilágítva is megcsodálhattuk a hidat és a környékét. És olyan menő fiesta-hangulat volt már ekkorra a sétálóutcán és környékén, a part tele volt fiatalokkal, utcasarkokon zenéltek, folyóparton ücsörögtek, annyira jó hangulat volt, nagyon vitt magával minket. Imádtuk :-) 

Élményekkel telve mentünk vissza az apartmanunkba. 

Érdekes volt, hogy amikor még pakoltunk fel a kocsiból, ( külön útitáskát csomagoltunk erre a két napra, hogy ne kelljen a nagy bőröndöket fölcuccolni egy estéért), akkor érkezett egy fiatal pár, és próbáltak a mi autónk meg egy másik közé beparkolni útszegéllyel párhuzamosan. Elég szűk volt a hely. Magyar rendszámú autó volt. egy darabig néztük őket, hogy hogy boldogulnak, de végül mondtuk nekik, hogy előrébbállunk ám egy kicsit, és akkor könnyebb lesz, aztán visszatolatunk majd. váltottunk pár szót, és ők is abban a házban laktak, amelyikben mi. Ők a keresztnél voltak fenn, onnan jöttek. Azt mondták jó kis kanyargós út vezetett fel. 

Mivel másnap a szállást időben el kellett hagynunk, a szarajevóit pedig csak kora délután tudtuk elfoglalni, így volt még idő másnap egy kicsit kalandozni, úgyhogy megjegyeztük ezt a kereszt- túrát, mint lehetőséget. 

De aztán nem ide mentünk. 

Folyt. köv.