Népszigetes barangolás

 "Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse" 

Mondhatnám Ady után szabadon. 

Máté kitartóan jár evezni. Többségében már egyedül jár, de a hét elején elmentünk egyszer a kicsikkel, hogy ők is megnézzék, hogy hol evez Máté, és hogy hogyan. ( és hogy hátha megtetszik Milánnak is, de ő továbbra is teljesen elzárkózik tőle. Pedig milyen klassz lenne neki is!) 

Már kedden is, amikor láttuk evezni, akkor is szemmel látható volt a javulás, szinte már evezésnek volt mondható, amit csinált. egyelőre nyolcasokat csinál, egyre hosszabb nyolcasokat, aztán ha az már jó megy, akkor mjad mehet a vasúti hídig meg vissza. Ma nem tudom, mi lesz, mert ideért a szél és a borulás, nem tudom ilyen időjárásban vízre engedi-e Normanka vagy sem... 

Az edzés nagyjából úgy néz ki, hogy vízre teszik a hajót, összerakják, és kb. 1 óra evezés van, aztán kiveszik, letisztogatják, elpakolják, és utána még 2x2000 métert az evezőpadon, az úgynevezett ergón is húz Máté. Majd ha még van idő és energia, akkor még elméletet is tanulnak, videót néznek, ilyesmi. 

Amíg Máté evezett, addig a kicsikkel sétáltunk egy kört a Népszigeten. Nem mondom, hogy akkora kaland, mert nincs igazán rendbe rakva, sok helyen vannak régi elhagyott üdülők, horgásztelepek, amiket már benőtt a susnyás, de a vasúti híd lábához érve már nagyon klassz. Karnyújtásnyira van a Duna, teljesen a széléig lehet menni, kinek-kinek érzése szerint bele lehet lógatnia a lábát. Kisgyerekes családok is múlatták itt az időt a híd árnyékában, a gyerekek lapátolták a kavicsot. 

Bár nem mentünk tovább innen, azért látszott, hogy feljebb is igen vadregényes a part. Olyan igazi Duna-part. Egyzer majd lehet, tovább is elmegyünk, és megnézzük. Most csak a hídig sétáltunk, eddig is meg akartak halni, csak az tartotta bennük a lelket, hogy mondtam nekik, hogy esetleg kaphatnak majd ott egy szörpöt. Persze le is csaptak erre a lehetőségre, amint lehetett. :-)