Még amikor elvittük a fiúkat Felsőtoldra, a focitáborba, akkor tettünk egy kis kirándulást a falu felett nemrégiben épült kéz alakú kilátóhoz.
Délután volt a táborban a hagyományosnak mondható szülő-gyerek focizás, és hogy addig ne csak a szálláson tébláboljunk, pont volt annyi időnk, hogy felmenjünk, kibámészkodjuk magunkat és lejöjjünk.
A távolság nem volt olyan egetrengető, mégis, a 35 fokos hőségben eléggé megdolgoztattak bennünket a Cserhát lankái. Pláne, hogy az út fele nagyjából árnyékmentes ösvényen vezetett. De mi kitartóan róttuk a métereket felfelé.
Az út egyébként az országos kék része, és továbbhaladva a hollókői várig lehet rajta menni, az sincs innen messze, 3 kilométer meg még valamennyi. De most túl nagy volt a hőség ahhoz, hogy oda-vissza kedvünk lett volna megjárni Hollókőt.
Többen jöttek Hollókő felől, és bár mostanában igen felkapott lett a hely, legalábbis sokszor szembejön a neten, talán a hőségnek köszönhetően most nem volt akkora tömeg, szép sorban váltották egymást a társaságok, kisebbek-nagyobbak.
Mondja egy csaj egy idősebb férfinek a társaságukból, hogy csináljon róla egy képet. Odaadja neki a telefonját, elhelyzekedik. Na jöhet a fotó.
- De most elsötétült!
- Akkor nyomd meg a középső gombot.
- Megnyomtam. .... de most meg kiír valamit....
- akkor olvasd el, mit ír ki.
- Valami FMrádió
- túl hosszan nyomtad. Nyomd meg még egyszer.
- na most jó lesz!.... de most meg magamat látom....
- nyomd meg a sarokban a kamera képet.
- na, most jó. Akkor csinálom. .... oké, megvan.
- akkor csinálj még egy fekvőt is.
- milyen fekvőt????
- Fekvő képet, Te!!!
Na itt már szakadtunk a röhögéstől. De legalább jó hangulatban jöttünk le a hegyről. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése