2. Révfülöp - forgatás, templomrom, strand

Mióta szünet van, és nincs a fiúknak fix délelőtti programjuk, és Máté a keze miatt egyébként is pihenésre van ítélve, rászokott a Balatoni Nyár című magazinműsorra.
Én is szoktam időnként nézni nyaranta, vettem is már innen ötletet, hogy mit kéne csinálni/megnézni, ha majd ott leszünk megint a Balcsiparton.
És most Máténak az volt a kívánsága, hogy nézzük meg a műsor forgatását Révfülöpön. Így hát nem volt mit tenni, pénteken Révfülöpre indultunk, és ott töltöttük  a napot.
A forgatás a kikötőben történik, úgyhogy itt parkoltunk és odasétáltunk. A fiúk rögtön elégedetlenkedtek, hogy nem az a csaj van, akit ők szeretnek... Ők ezt a Krisztát szeretik, aki ezen a héten volt. Kicsit néztük a távolból a kameramozgásokat, az ideoda rohangáló sminkeseket, az bejelentkezés előkészületeit, majd jött az adás. A fiúk közelebb is gurultak, úgyhogy egy rövid ideig fel is tűntek az élő adásban. (a terepbiciklis résznél, nagyjából féltávon.) (a médiaklikken visszanéztük.)

Aztán sétáltunk még egy kicsit, majd strand volt betervezve.
Semmiképp nem akartunk hosszú-hosszú órákat a strandon tölteni, egyrészt mert mi felnőttek nem bírjuk az egész napos strandolást, meg Mátéval is kiszúrás lett volna.
Találtam a falu határában egy templomromot, az Ecséri templomromot, és elsétáltunk oda először.
Sajnos a falu fölötti kilátó a télen leégett, pedig milyen klassz lett volna most oda felmenni, és körülnézni. :-(

Persze a fiúk nyafogtak egy sort, hogy mikor érünk már oda, de nem tudom, volt-e 2 km a távolság...  pláne, hogy hiába mondtuk nekik, hogy ne vegyék ki a rollert a kocsiból, csak kivették, és persze a templom felé haladva a végefelé már nem tudták használni, mert kavicsos földút vezetett oda.
Szóval viszonylg hamar megtaláltuk a romot. Körbejártuk, körbenéztük, és már indultunk is vissza.

Aztán hogy, hogynem, a héten valamelyik nap ( kedden vagy szerdán ?) pont benne volt a Balatoni nyárban ez a templom :-) Máté kiabált ki a konyhába, hogy jöjjek gyorsan, mert itt voltunk! És tényleg.

A templom után már tényleg csak a strandolás maradt. Először úgy volt, hogy a Császtai strandra jövünk, de mivel a túlsó végen parkoltunk, nem volt már kedvünk visszamenni, így az autóhoz  közelebbi Szigeti strandra mentünk be. Ez egy viszonylag pici strand, és nem is volt rajtunk kívül szinte senki, amikor megérkeztünk, de jónak tűnt, mert volt a vízben vízilabdakapu meg kosárháló, meg beljebb napozóterasz is, csak épp homokos bemenő nem volt, amit a fiúk kicsit hiányoltak.

Gyorsan megebédeltünk, aztán a fiúk kipróbálták a vizet. Mondtam nekik, hogy melegítsék be, és akkor majd én is bemegyek. :-)
Később jött egy nagyobb társaság, meg amikor mi már elfelé jöttünk, akkor jöttek valami táborozók, de egyébként nem volt nagy nyüzsgés, nekem emiatt nagyon tetszett.
A víz is jó volt végül. Igaz, csak combig mentem be, de így is elég volt, és nem volt annyira mélyülős. MArcinak is simán leért a lába tök sokáig.

Hogy teljes legyen a nap, én úgy terveztem, hogy majd valahonnan hazafutok. Révfülöpről nem mertem bevállalni, mert az csaknem 30 km lett volna, így amikor Akalin megálltunk a boltnál, akkor onnan kezdtem el futva hazaindulni.
Mondhatom, hogy nem ez volt életem futása, pláne, hogy már a 2-dik km-nél egy brutál emelkedővel ltaláltam magam szembe, és volt még 2 ilyen " levisz az út a partra, majd felhoz" kerülő, meg meleg is volt, árnyék sem volt, meg na... de azért csak mentem rendületlenül előre, és falunként szusszantam egy kicsit.

Aszőfőnél muszáj volt elmennem a vasútállomás vécéjébe, ( tiszta és rendes, a vasutas bácsitól kell kulcsot kérni, ha erre futnátok ti is) és innen már úgy gondoltam, hogy már nyeregben vagyok, pikkpakk ott vagyok Tihanynál, onnan meg már csukott szemmel is... :-) És valóban így lett, hogy mire elértem Tihanyt, addigra sikerült helyreráznom magam, igaz ott egy darabon kellemes árnyékos a bicikliút, Füreden meg már szinte átsuhantam.
Végül 18 km -t szaladtam a faházig. És Milán még le akart menni este a partra, úgyhogy egy esti sétával zártuk a napot.