Zuglói Japánkert

Van itt Zuglóban egy kertészeti szakközépiskola ( vagy vmi hasonló elnevezésű, lehet, hogy szakkgimnázium ), aminek a kertjében 1928 óta létezik egy japánkert, az ország első japánkertje. 

Mikor még a gyerekekkel mókustornázni jártunk, akkor a tornás csaj, Orsi"néni", rendre ajánlgatta, mert a férje ott tanít, hogy menjünk és nézzük meg, különösen, ha virágzásszezon volt, mert akkor bizonyára különösen szép. De sosem mentünk, mert mindig mást csináltunk, meg nem is birizgálta annyira a fantáziámat, bevallom. 

Aztán idén, a karantén idején/után valahogy nagyon felkapott lett, és abban a néhány utazós csoportban, amiben benne vagyok szinte minden napra jutott egy bejegyzés a zuglói japánkertről. De hetente több is szembejött, az biztos. 

Úgyhogy, amikor még Mátéval kettesben voltunk itthon, akkor adódott lehetőség, hogy menjünk el. Már csak azért is, hogy ne itthon üljünk a meleg a lakásban, legyünk levegőn, és hát nagy ugribugrit ugyebár az akkor még törött kezű Mátéval nem nagyon lehetett csinálni. Semennyire, leginkább. 

Én először azt javasoltam neki, hogy menjünk el a Füvészkertbe, a Pál utcai fiúk miatt ismerős terep, és bár még meglebegtettem neki, hogy utána iszunk a Grundon egy limonádét, de ezzel sem győztem meg, nem akart annyit utazni. 

És akkor jutott eszünkbe ez a zuglói japánkert, hogy egy kis délutáni kimozdulásra biztos megteszi. 

Aztán persze ide is egy csomót gyalogoltunk, mert a villamos is csak félig jár, és a pótlóbuszról már nem volt kedvünk 1 megállóért villamosra szállni, megint maszkot venni, stb... utáljuk a maszkohordást. Bosszantó, mert amúgy tényleg nincs messze, pár km, talán 3 sincs egészen, bicajjal pikkpakk odatekertünk volna... ehelyett, gyalogoltunk. 

Az iskola portáján kellett jegyet venni, és a portás bácsi nagyon aranyos és jópofa volt. Adott vmi silány minőségben nyomtatott papírt a kertről, útbaigazított és már mentünk is. 

Hogy a nyugalom szigete lenne, ahogy illetik az oldalakon, na azt azért nem mondanám... elég sokan tobzódtunk azon a pici helyen, és különösen zavart, hogy egy család a padon piknikezett, közben a gyerekek után kellett kiabálni, nehogy beleessenek a vízbe, ne másszanak a fára, stb... sztem ez a hely nem erre való. Egy másik társaságban meg volt egy mindenhezértő, és a mindenhezértését nagy hangon hírül is adta mindenkinek. 

Na de... ilyen helyeken mindig nagyon bánom, hogy egyáltalán nem értek a növényekhez. Persze látom ám, hogy szép nagy fa, meg hogy valamilyen fenyőféle, de semmi több... talán ezért is nem tudok annyira nagyon ámulatba esni... mert nem tudom, hogy EZ a fa igen nagy ritkaság ám, és csak 1 van belőle a bolygón éppen itt... na nem, csak értitek... én simán elsétálnék egy ilyen nagy ritkaság mellett is, ha nem villog rajta egy figyelemfelkeltő tábla, hogy nézzem meg. 

Ennek fényében persze kellemeset sétáltunk Mátéval, és tetszett is kert, és értékeltem is a sok munkát ami benne van, meg hogy ilyen régóta vigyáznak rá, de bennem nem fogalmazódtak meg olyan fennkölt közhelyek, amiket olvastam róla korábban. pl. egy cseppnyi ázsia, titkos oázis, a csend és a  nyugalom szigete, a csendes elmélkedés és a magunkbafordulás helye... 

De azért aki erre jár, annak mindenképp érdemes egy kört tennie, mert tényleg szép, meg tökjó, hogy van, és hogy a diákok gondozzák, szóval nem volt kidobott idő. Igaz, többet gyalogoltunk oda-vissza, mint amennyi időt a kertben töltöttünk :-) 

Húúúú, van pl. egy nagy kaktusz melegház... amibe viszont pont nem mehettünk be, nem tudom, hogy a vírus miatt-e, vagy sem, nem volt kiírva, de az ajtón belesve, hatalmasnagy kaktuszok is vannak benne, meg sok-sok kisebb, mindenféle fajta-forma.
A honlapon azt olvastam, hogy szoktak tartani növényvásárt is, de most ez is szünetel.

 Ez csak azért, mert a narancssárga liliomok azok Marci virágai, ilyenünk nekünk is vannak a kertben, és Máté pont hozzáöltözött a virágokhoz :-)

Hazafelé Máté kinyafogta, hogy ha már úgyis gyalogolunk egy csomót, akkor menjünk be a hamburgerezőNKbe. ( Remiz burger)  Egyszer elvittem oda a télen, amikor a kicsik ugyancsak Szentesen voltak, de neki fellépése volt a zenekarral, és itt vettünk ebédet. Amúgy valóban nagyon jó hambit adnak. És mire átverekedtük magunkat a Bosnyák téri útfeltúráson, villamossín-felújításon, és hazaértünk, addigra meg is éheztünk :-)