Fel is hívtam a Bethesda sebészetét, hogy mit javasolnak, és szerintem hallották a pánikot a hangomban, mert nagyon kedvesen próbáltak megnyugtatni, és mondták, hogy ha 3ig beérek, akkor menjünk nyugodtan, megnézik, hogy mi az ábra.
Ez volt olyan 3/4 2 kerül. Gyorsan összekaptam Marcit, aki szegény nem értette, hogy mi ez a sietség, meg a Nagyok sem, de szó nélkül csinálták amit mondtam, készítették a kishátizsákot, adták Marcira a szandálját, és negyed 3 után picivel már ott is voltunk.
Hamar orvos elé jutottunk, aki átküldött rtg-re, mert persze a vp-i kórházból kapott kóddal csak félig tudták megnyitni az ottani rtg fájlokat.
Rtg. után picit hosszabb várakozás, és már bent is voltunk megint.
A doktorbácsi nagyon kedves volt. mindent rendben talált, azt mondta jól állnak a csontok, nincs semmi baj, nem kell tenni semmit, csak várni türelemmel, hogy meggyógyuljon. És hogy most még nem nyúlna hozzá ehhez a sínhez, mert ez most szépen tartja, és nagyobb a veszélye az elmozdulásnak, ha hozzányúl a gipsznek, mint akkor, ha így marad.ha viszont most hozzá nyúl, akkor ki tudja, hpgy nem pont akkor mozdul-e el.
Persze 8-án akarta lecserélni, amikor elvileg még nyaralunk, de mondta, hogy semmi gáz, menjünk nyaralni, és akkor majd utána. De akkor kedden még menjünk be, és adnak rá friss pólyát.
Nem mondom, hogy nincs bennem egy folyamatos gyomorideg, de azért egy hajszálnyival nyugodtabb, és jó hogy megnézték.
Marci persze már csinálna mindent, nehéz nyugalomra inteni. Ezerszer mondom el neki, hogy legalább egy pár napot, a nyaralásig legyen már nyugiban, utána többet mozoghat majd, igaz, óvatosan, de mégiscsak...
Ahhh... nagyon fárasztó az egész napos készültség, figyelni, hogy mit csinál, hogy csinálja, hogy tartja, hogy ne parádézzon, hogy nem mehet az udvarra, stb... Tegnap délután azért kiültünk egy kicsit, és ő adta a zenét a nagyok trambulinozása alá.
Kitartás mindenkinek. Nagyon nehéz lehet ez most, és nagyon nehéz neki úgy elmagyarázni mindent, hogy el is fogadja, mégiscsak egy kisgyerek még, aki úgy működik, hogy ami már nem fáj, az meggyógyult.
VálaszTörlésDe az mindenképpen jó hír, hogy minden csont a helyén van.
Igen, az a "baj", hogy ő már úgy gondolja, hogy mindent csinálhat. azt mondja nekem, hogy ne gyalog menjünk Mátéért, hanem biciklivel, mert ő tud egy kézzel bicózni. :-) na persze...
TörlésAz jó, hogy egyelőre rendben van minden. De az idegesség biztos, hogy addig velem lesz, amíg végleg meg nem gyógyul... meg még egy picit az után is, hogy nehogy megint előforduljon...
Nagyon kemény lehet ez most, szorítok értetek, hogy lehetőleg kicsit könnyebb legyen a dolog, talán, majd ha Marci hozzászokik egy picit az új helyzethez, de hát az ő szempontjából, meg persze a tiédből is érthető ez az egész... Az viszont szuper jó hír, hogy minden rendben van! Kitartást tudok csak kívánni én is nektek!!!
VálaszTörlésDrukkolok!
VálaszTörlésTesómék kisfiának hetente néztek a csuklóját rtgenen, így ott még időben látták, amikor elmozdult a csont. Így nem vesztegettek 3 hetet és kaptak sokkot a gipszlevételnél , mint mi...De nekünk spec a gipszelés sem volt tökéletes. A mi drága dokink azt hümmögte, hogy ja hát igen, ő tudta, hogy nagy eséllyel el fog mozdulni, de szerinte érdemes volt tenni egy próbát. Csak azért nem estem neki, mert az egyetlen gyerek kéz traumás sebész volt az egész kórházban.
VálaszTörlésHát... elég fura hozzáállása volt akkor...
TörlésTeljesen para az egész... legszívesebben szivacságyban tartanám míg fel nem gyógyul... de nem tehetem, mert itt a másik 2, akinek nyári szünete van, és feléjük sem lehet elvárás, hogy hetekig a szobában üljenek.
Nem tudom mi lenne az igazán jó. Nem vagyok jó a differenciált foglalkoztatásban, mi mindig együtt csináljuk a programokat...
Úgy emlékszem, mi is nyaraltunk. Én szolidaritásból nem strandoltam, a többiek igen...
TörlésHehe, én vattába akartam csomagolni.